Katarina Taikon

Katarina Taikon (1932-1995) egy cigánytáborban született Örebro-ban, Stockholmtól nyugatra, 1932-ben. Ritkán járt iskolába és először 26 éves korában jutott el az úgynevezett népfőiskoláig, ahol megtanulhatott írni és olvasni.

Néhány évvel később írta meg első könyvét "Cigányasszony" címmel, amelyben a roma kisebbségnek akkoriban Svédországban néha szinte elviselhetetlen létét írja le. A közvéleményt kezdte formálni minden svéd egyenlő jogainak tiszteletben tartása érdekében, a roma kisebbséget is beleértve.   Katarina kiváló vitatkozó félnek bizonyult, és ennélfogva bizonyos elismertségre tett szert. Néha provokatív volt, ami viszont ellenfeleket szerzett neki. Ugyanilyen fontos volt az oktatáshoz való viszonya. Beutazta az országot és iskolákat látogatott meg, ahol a roma kultúráról és nyelvről beszélt, felkeltve a gyerekek érdeklődését és megértetve velük annak lényegét.   Az első Katitzi könyvet 1969-ben adta ki. Ez a könyv és az utána következezők egyaránt önéletrajzi jellegűek és Katitzi - azaz Katarina - fejlődését követik nyomon a gyerekkortól az asszonnyá válásig, a cigánytábor életének és a többségi svéd társadalommal való összetűzéseknek fényében. Elmeséli, hogyan adták férjhez tizenhárom éves korában, menekülését a házasságból, a nehézségeket, amelyekkel a tanuláshoz szembesülnie kellett, és hogy hogyan tudott megélni táncolásból, jövendőmondásból és réztálak árusításából. Néhány film is készült a könyvekre alapozva. Katarina Taikon 1995-ben halt meg, miután egy agysérülést követően 13 éven át feküdt kómában.    Katarina Taikon maga is úgy tekintett a könyveire, mint propagandájának eszközeire, fegyvereire, a roma kultúra érdekében elért sikerre.