A szélsőjobboldali törekvések elleni antifasiszta tüntetésen Hidvégi-B- Attila beszéde 2024- február 10-én.

Tisztelt demokrata barátim!

A világtörténelem bizonyította: a szavak tettekhez vezetnek. Erre figyelmeztetnek minket itt a Duna parton lévő cipők is. Láthattuk: egy zavart elméjű, tehetségtelen festő a kocsmai szónoklataitól odáig juthat, hogy felégeti Európát, és tízmilliók haláláért lesz felelős. Éppen ezért nem szabad félvállról vennünk, ha ma is van törekvés arra, hogy embertársainkat származása, vagy bőrszíne alapján már születéskor megbélyegezzenek.

Minden jóérzésű, demokratának kötelessége elutasítania a megfélemlítésre, a kirekesztésre épülő rendszereket. Minden emberi élet fontos és értékes, minden ember számít. A holokauszt fájdalma és szörnyűsége egyformán és ugyanúgy ért minket, romákat, zsidókat, melegeket, más politikai meggyőződésűeket. A koncentrációs táborokban a gázkamrákkal, a kínzásokkal elért halál, a folyókba ölt életek, a kisgyermekek és szüleik szenvedése és kínhalála nem merülhet a feledés homályába.  Ne feledjük, a szavak voltak, amelyek ide vezettek. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a holokauszthoz vezető utat a mellettünk lévő Parlament épületében ülők hozzájárulásával és segítségével kövezték ki. Ők voltak azok, akik jogfosztottá tették, majd engedték, hogy gettókba, megsemmisítő táborokba zárjanak zsidókat, cigányokat. Törvényt hoztak arról, hogy vannak alsóbbrendű emberek. A holokauszt után 80 évvel újból teret nyer a kirekesztő eszme. Az Országgyűlés falai között rasszista és antiszemita hangok hallataszódnak. Háborús bűnösnek tekinthető állami vezető mellszobra díszeleg, és versenyt futnak, hogy Magyarország kinek a hazája. Megdöbbentő, hogy Magyarországon és szerte Európában még ma is vannak olyan pártok, politikai képviseletre igyekvő egyének, akik nosztalgiával gondolnak a világtörténelem legzordabb és legsötétebb éveire.

Barátaim! Ma elsősorban nem azért vagyunk itt, mert néhány idióta paprikajancsi idén is jelmezbált tart a budai Várban, vagy a környező hegyekben, és dicsőítik a becstelenség napját. Azért jöttünk, hogy szót emeljünk azok ellen, akik akár szavakkal, vagy némaságukkal, vagy tettekkel is támogatják a szélsőjobboldali eszme térnyerését. Magyarország és Budapest nem lehet a neonácik melegágya és a gyűjtőhelye. Nem hagyhatjuk, hogy a fasiszta és nyilasuralom alatti rémtetteket hősi cselekedetként éltessék Európa különböző országaiból hazánkba érkező újfasiszta csoportok. 

Nem bátoríthatja a magyar kormánypárti koalíció a törvényalkotásban cinkos összekacsintással a szélsőjobboldali akaratot. Nem kaphatnak a nácikat dicsőítők pályázati forrásokból tíz-, és százmilliókat. A magyar nép szolgálatára felesküdött miniszter nem nevezhet „kivételes államférfinak, igaz magyar hazafinak és hős katonának” olyan egyént, aki nyílt antiszemitaként hozzájárult szinte a teljes magyarországi zsidóság elhurcolásához és kivégzéséhez.

Szégyenkeztünk már történelmünk során épp eleget állami vezetőink és embertársaink miatt.

Szégyenkezni sajnos ma is van okunk. A magyar kormány a gyűlöletkeltésre építi hatalmát. Háborús retorikával, rendeleti kormányzással hirdet küzdelmet Brüsszel és a migráció ellen, de államkötvényért bárkit beenged az országba. Kerítést épít a migráció megfékezésére, majd embercsempészek ezreit t közkegyelemmel szabadon engedi. bevándorlók ellen, majd hazánkba. A magyarok otthonát és munkahelyét védelmezve százmilliárdokért folytat kommunikációs propagandát, majd vendégmunkások százezreit telepíti az országba. Céltáblának használja a civileket, gyűlöletet kelt a szexuális kisebbségek ellen, törvényt hoz ülözésükre. Európa szégyenpadjára kerültünk a lassan már megszámlálhatatlan kötelezettségszegési eljárások miatt.

Antifasiszta Barátaim! Nem lehet megbocsájtani azoknak, akik itt a Duna parton gyerekeket, férfiakat és nőket lőttek agyon, vagy élve dobtak a jeges folyóba. Nem lehet megbocsájtani a nácik vagy a nyilaskeresztesek szörnyű rémtetteit. Ez az erkölcsi minimum.

De emberi alapértéknek kellene lennie annak is, hogy nem lehet megbocsájtani és kegyelmet adni pedofil bűnökben érintette elítélteknek sem. Állami vezetők, miniszterek és közjogi méltóságok nem lehetnek pedofilsimogatók, miközben a gyermekvédelem élharcosának nevezik önmagukat.

Barátaim, a vészkorszakban sokak voltak kezdeményezők, végrehajtók és kollaboránsok. Olyanok, akik élvezték és kihasználták az elnyomó rendszer előnyeit és lehetőségeit.  Nácik és nyilasok, kápók. Sokak voltak némák is, akik szó nélkül tűrték a jogfosztást, az emberi méltóság és az élet meggyalázását, az elhurcolást, a kivégzéseket. 

De többen voltak azok, akik nem lettek kollaboránsok, akiket nem részegített meg az akkori hatalom által kínált előny. Szembe szálltak az elnyomó hatalmi rendszerrel és azok vezetőivel, és így embermentőkké, a Világ Igazává váltak.

Mi, demokraták, szabadságszerető emberek mai is többen vagyunk.  Bátor kiállással együtt, közösen kell fellépnünk a rasszizmus, az antiszemitizmus, a kirekesztő és megbélyegző politika és közbeszéd, a bűnbakképzés ellen.

Olyan országot, társadalmat kell teremtenünk, ahol a kettős beszéd helyett egy befogadó és esélyteremtő hazává válik Magyarország.

Olyan társadalmat, amelyben a romák is aktív részeseivé válhatnak a közéletnek helyi, országos és európai szinten is.

Olyan országot, társadalmat kell teremtenünk, ahol nem üldöznek senkit mert mást és másként szeret. Ahol nem darálnak és fóliáznak könyveket. Ahol a szivárványszín nem válik a gyűlölködés tárgyává. Hogy soha ne kelljen még egyszer barna vagy rózsaszín háromszöget, sárga csillagot hordania senkinek.

A mai tiltakozásunk és emlékezésünk legyen főhajtás azért az 5 éves kisfiúért, Csorba Robikáért és 27 éves édesapáért is, akiket szélsőséges eszmét képviselők a romák elleni gyilkosságsorozat részeként 15 évvel ezelőtt, február 23-án éjjel sörétes fegyverekkel kivégeztek, miközben a Molotov-koktélokkal felgyújtott tatárszentgyörgyi otthonokból menekültek.

A másfél évtizeddel ezelőtti, hat halálos áldozatot követel romák elleni gyilkosságsorozat is csak azért történhetett meg, mert a félkatonai alakulatok masírozása, a szésőjobboldali szellemiség utat tört előbb a közbeszédben, majd a politikában.

Mert ebben az esetben is a szavak voltak, melyek a tettekhez vezettek.

Nem hagyhatjuk, hogy mindez bármikor, újra megismétlődjön!

Elhangzott 2024. február 10-én, a Cipők a Duna-partnon nevű szoborkompzíciónál rendzetet antifasiszta megemlékezésen.