Kutatási adatok és személyes történetek is bizonyítják, ha valaki ma romaként albérletet keres, sokszor az sem jelent előnyt, ha biztos munkahellyel és iskolai végzettséggel rendelkezik, mert a kiadó lakásról elsőként a bőrszín dönt. Az effajta hozzáálláson kíván változtatni az Utcáról Lakásba! Egyesület egy országos, érzékenyítő kampánnyal, amelyet a visegrádi országokkal közösen terveztek.
„Sajnos már kiadtuk.” „Kisgyermekeseket nem szeretnénk, mert most lett felújítva.” „Csak egyedülálló egyetemistákat szeretnénk.” „Cigányoknak nem!” Aki ingatlanközvetítőn keresztül, vagy a tulajdonosnál próbálkozott albérletet keresni, minden bizonnyal találkozott már ezekkel a mondatokkal. A nyílt és rejtett diszkrimináció az albérletpiacon eddig is tapasztalható volt, de az elmúlt két évben, a koronavírus-járvány hatására tovább erősödött, a hátrányos megkülönböztetés elleni jogorvoslati lehetőségek pedig beszűkültek. Kutatási adatok és személyes történetek is bizonyítják, ha valaki ma romaként albérletet keres, sokszor az sem jelent előnyt, ha biztos munkahellyel és iskolai végzettséggel rendelkezik, mert a kiadó lakásról elsőként a bőrszín dönt. Az effajta hozzáálláson kíván változtatni az Utcáról Lakásba! Egyesület egy országos, érzékenyítő kampánnyal, amelyet a visegrádi országokkal közösen terveztek.
Találkoztunk már olyan gyermekes családanyával, aki sírva panaszkodott, hogy hiába fizette volna ki a három havi kauciót, egy garzonlakást sem tudott kibérelni a főváros külső kerületeiben, mert látható volt roma származása, miközben a meghirdetett ingatlant rosszabb feltételek teljesítésével másnak is kiadták. Az albérletkeresés során a romák és a gyermekes családok vannak a legnehezebb helyzetben, őket éri a leginkább diszkrimináció az albérletpiacon. Ezt támasztja alá az Utcáról Lakásba! Egyesület háttérkutatása is, amelyet a kampány előkészítéséhez készítettek. A diszkrimináció elleni fellépést és az attitűdváltást nehezíti, hogy a hátrányos megkülönböztetés a legtöbb esetben nem bizonyítható, hiszen a megkérdezett roma lakáskeresők szerint amikor a lakástulajdonosok szembesülnek azzal, hogy az érdeklődő roma, általában arra hivatkoznak, hogy a lakás már elkelt és csak a legritkább esetekben vállalják nyíltan, hogy romáknak nem adják ki lakásukat. A diszkrimináció sok szinten, rétegben történik. Legritkább esetben ölt direkt formát, amikor a lakástulajdonos vagy munkáltató nyíltan megmondja, hogy romáknak nem ad lehetőséget, mert legtöbbször csak annyit mondanak, amikor találkoznak a roma érdeklődővel, hogy már elkelt a lakás vagy majd visszatelefonálnak. Ezen kívül sokszor valamilyen más, fedő indokkal utasítják el a roma érdeklődőket az albérleti piacon: gyerekeik száma, koruk vagy éppen egyedülálló szülői voltuk miatt. Ám ezek az indokok végső soron a megkérdezettek véleménye szerint sokszor a roma származásának szól, ami vagy kiderül a további beszélgetés során, vagy nem.
A diszkrimináció magas aránya
A Minority Rights Group Europe 2021 májusában Romák Magyarországon: A diszkrimináció kihívásai címmel publikált jelentéséből az derül ki, hogy a koronavírus-járvány hatására nőtt a diszkrimináció, igaz nemcsak a lakhatáshoz való hozzáférésben, hanem az élet több területén is. A jogvédő kapacitások Magyarországon jelentősen csökkentek az utóbbi években, több szervezet megszűnt vagy más országba tette át székhelyét. A jelentés külön megemlíti, hogy 2020. januárjában megszűnt a diszkrimináció elleni küzdelem egyik leghatékonyabb szerve, az Egyenlő Bánásmód Hatóság, feladatait az alapvető jogok biztosa vette át. A jelentés azt is kiemeli, hogy a kormányzati roma stratégia elsősorban a társadalmi felemelkedésre koncentrál, viszont kimaradtak belőle a diszkriminációmentességre vonatkozó részek és az ezzel kapcsolatos irányok leírása.
A Közép-Európai Egyetem és az ELTE Szociálpszichológia tanszék közös projektében azt vizsgálta, hogy mit jelent a roma fiatalok számára a megkülönböztetés olyan hétköznapi szituációkban, mint az albérletkeresés, vásárlás vagy szórakozás. A projekt során a fiatalok meghirdetett albérleteket hívtak fel, beszámoltak tapasztalataikról és utána közösen reflektáltak a történésekre. A fiatalok elmondták, hogy a leggyakrabban a következő válaszokat kapták a tulajdonosoktól és ingatlanközvetítőktől, miután a telefonban elmondták, hogy roma származásúak:
- vissza fogják hívni őket, de végül nem hívták vissza,
- már ki van adva a lakás,
- az ingatlanközvetítő hárítja a felelősséget, kívülálló szereplőként jelenik meg, aki nem vállalja fel a konfliktust vagy akár a kérdésfeltevést a tulajdonos felé.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a romákat érő diszkriminációt 9 tagállamban, köztük Magyarországon vizsgálva már 2016-ban megállapította: a megkérdezett romák 41%-a tapasztalt diszkriminációt az adatfelvételt megelőző 5 évben az álláskeresés, munkahelyen, lakhatás, egészségügy és oktatás területe közül legalább egyben, míg a Magyarországon megkérdezett romák 32%-a válaszolt igennel ugyanerre a kérdésre. A lakhatáshoz való hozzáférés tekintetében a vizsgált 9 tagállamban (Bulgária, Csehország, Görögország, Horvátország, Magyarország, Portugália, Románia, Spanyolország és Szlovákia) élő megkérdezett romák 41%-a tapasztalt a megelőző 5 évben diszkriminációt. Magyarország területéről összesen 1.171 háztartás és 4.941 főt bevont ugyanez az arány 22% volt.
Budapesti helyzetkép
Az Utcáról Lakásba! Egyesület félig-strukturált lakáséletút-interjúkat és úgynevezett „mystery call” módszert alkalmazva végzett kutatást Balogi Anna múlt év szeptemberében, a budapesti magánbérleti piacon a romákat érő diszkriminációt vizsgálva. Szociális munkásként egy olyan fiatal roma párnak kerestek Budapest VI., VII., VIII., X., és XXI. kerületében albérletet, akik bejelentett munkával és stabil jövedelemmel rendelkeznek, nem dohányoznak, nincs gyerekük és kisállatuk, azonnal le tudják tenni a kauciót és az első havi bérleti díjat.
A vizsgálat során internetes kiadó lakáshirdetések alapján 10 lakástulajdonossal és 10 ingatlanközvetítővel vették fel a kapcsolatot, és egyharmaduk nyitott hozzáállással fogadta hívásunkat és konkrét időpontot ajánlott, amikor a pár megtekinthetné a lakást. A tulajdonosok között volt olyan, aki már a hirdetés leírásában is határozottan megfogalmazta, hogy milyen albérlőnek szeretné kiadni a lakását: leinformálható érdeklődők, párok, lányok vagy egyedülállóak, egyetemisták.
Akik közvetett indokkal utasították vissza a megkeresést, újra hívták egy másik érdeklődő személyében. Volt olyan ingatlanközvetítő, aki a roma pár hallatán azt mondta, már szerződnek egy másik érdeklődővel, de amikor ugyanazt a közvetítőt nem romaként keresték, még aktuálisnak nevezte a hirdetést. Egy másik közvetítő az első hívásnál ugyan nyitottnak mondta magát egy találkozóra, de felhívta rá a figyelmet, hogy nem ő dönt a kiadásról, a tulajdonossal kell találkozni, aki „elég kukacos”, és ragaszkodik hozzá, hogy közjegyző előtt írják alá a szerződést és a lakás csak kifejezetten hosszú távra kiadó. A második hívásra, amikor egy nem roma pár nevében keresték, ezeket a témákat nem hozta fel az ingatlanos. A vizsgálat során egy tulajdonos nyíltan megmondta, hogy romáknak és külföldieknek („migránsoknak”) nem adja ki a lakását akkor sem, ha megfelelő jövedelemmel rendelkeznek.
Az Utcáról Lakásba! Egyesület egy másik projektjében 2021 nyarán fókuszcsoportos beszélgetéseket készített a lakhatási szegénységben, azon belül intézményes lakhatásban (családok átmeneti otthonában és átmeneti szállón) élő emberekkel. A beszélgetések során szóba kerültek az albérletkeresés nehézségei, és kifejezetten a roma résztvevők tapasztalatai is. A megkérdezetteknek az albérletkeresési tapasztalatokkal kapcsolatban elsőként a gyerekek, másodikként a roma származás jelent meg akadályként.
Javaslatok
Az Utcáról Lakásba! Egyesület szerint a romákat érintő lakhatási diszkrimináció ellen leginkább társadalmi érzékenyítéssel lehet küzdeni. A társadalmi kampányokon túl olyan érzékenyítő programokat kell indítani, ahol a kisebbségi és többségi társadalom tagjai, romák és nem romák személyes kapcsolatot teremthetnek egymással, elmondhatják a történetüket és megismerhetik a másik történetét. A megélt és feldolgozott tapasztalat így erőforrássá alakítható és az érzékenyítés és aktivizmus egyik leghatásosabb eszköze lehet az, amikor tapasztalati szakértők találkoznak, és alakítanak ki személyes kapcsolatot a többségi társadalom tagjaival. Az egyik, jogvédelemmel is foglalkozó interjúalanyuk szerint a legnagyobb probléma az, hogy a legtöbb esetben jogilag megfoghatatlan a diszkrimináció, ezért rejtett kamerás teszteléseket, és ellensúlyozásként a jó példák bemutatást javasolta.
A lakásbérlési piacon is tapasztalható diszkrimináció visszaszorítása érdekében az Utcáról Lakásba! Egyesület a következő egy évben egy tematikus kampányt indít, ezzel is küzdve a hátrányos megkülönböztetés ellen.
A kampány weboldalát ezen a linken érik el: https://utcarollakasba.hu/kulcskerdes/
Hidvégi-B. Attila
