John Bunyan
John Bunyan (Harrowden, 1628. november 28. – 1688. augusztus 31.) angol vallási író és baptista prédikátor. Leghíresebb műve, A zarándok útja a legismertebb keresztény allegória. Igen szegény, nagy valószínűséggel cigány családban, egy vándor üstfoltozó fiaként született.
Keveset (2-4 évet) járt iskolába. Apja mesterségét követve üstfoltozó lett, majd 1644–1647 között a parlamenti hadseregben szolgált, amely I. Károly király ellen harcolt. 1649-ben feleségül vett egy jámbor fiatal nőt, akinek hozománya csupán két könyv volt: Arthur Dent-től a Plain Man's Pathway to Heaven (Az ember útja a mennybe) és Lewis Bayly-től a Practice of Piety (A kegyesség gyakorlása). Ennek a két könyvnek a hatására fordult a vallásos élet felé. Két lánya született, az egyik vakon. 1655-ig, felesége haláláig Elstowban élt, majd Bedfordba költözött. 1659-ben újból megnősült; ebből a házasságából egy lánya és egy fia született. Grace Abounding (Bővölködő kegyelem) című önéletrajzi könyvében Bunyan úgy ábrázolja önmagát, mint aki fiatalkorában kárhozott életet élt; arra azonban nincs bizonyíték, hogy rosszabb lett volna az átlagnál. Konkrétan világiasságát említi, illetve azt, hogy szeretett táncolni és harangozni. Ahogy fokozatosan tudatára ébredt, hogy mennyire nem a Biblia szerint él, elkezdte megfigyelni a kegyesség hiányát és a világiasságot és ráébredt az innen eredő veszélyekre. Különös kíváncsisággal fordult a megbocsáthatatlan bűn felé, abban a hitben, hogy ő maga is elkövette. Folyamatosan sürgető hangokat hallott és félelmetes látomások kínozták. Hosszas szellemi gyötrődés után kilábalt ebből az állapotból, megtért, és lelkes és tántoríthatatlan hívővé vált. 1653-ban bemerítkezett a Great Ouse folyóba és a baptista egyház tagjává vált. 1655-ben kezdett el prédikálni és ebben kezdettől fogva sikeres volt, de folytatta üstfoltozó mesterségét is. Bunyan teljesen szembefordult a kvékerek tanításaival és 1656–1657 között több írásos vitába bocsátkozott vezetőikkel. Első támadása a kvéker hit ellen a Some Gospel Truths Opened című műve volt. A kvéker válasz Edward Burroughtól érkezett: The True Faith of the Gospel of Peace. Bunyan viszontválasza Burrough pamfletjére a A Vindication of Some Gospel Truths Opened volt, amelyre Burrough a Truth (the Strongest of All) Witnessed Forth-ot adta ki. 1658-ban Bunyant megvádolták engedély nélküli prédikálással. Ennek ellenére tovább folytatta az igehirdetést és csak 1660 novemberében börtönözték be, mivel megszegte azt a rendeletet, hogy a nyilvános istentiszteleteken az anglikán egyház liturgiáját kell olvasni. Először három hónapra ítélték, de mivel nem volt hajlandó elállni a prédikálástól, a büntetése 12 évre hosszabbodott. Ebben az időben fejezte be A zarándok útja című allegorikus regényét. Közben megtanulta a paszománykészítést, hogy a családját anyagilag tudja támogatni. 1672 januárjában szabadult, amikor II. Károly angol király kiadta a vallási türelemről szóló királyi rendeletét, amelyben a disszentereknek megengedte magánösszejövetelek tartását. Ebben a hónapban a bedfordi gyülekezet lelkipásztora lett. 1675 márciusában ismét bebörtönözték prédikálásért (mivel II. Károly visszavonta a vallási türelemről szóló rendeletet), ezúttal a bedfordi városi börtönbe került az Ouse folyó kőhídja mellett. Népszerűsége következtében hat hónap múlva kiszabadult és többet nem is tartóztatták le. Londonba utazva megfázott és ennek következtében halt meg egy barátja házában, Snow Hillben. A sírja Londonban, a Bunhill Fields temetőben található.
