Antonio Solario

Az első ismert roma képzőművész, Antonio Solario „Lo Zingaro” (1465-1530), itáliai reneszánsz festő. Abruzzoban születt, festői tanulmányait Olaszországban folytatta. Nápolyban telepedett meg. Portrékat és freskókat, oltárképeket festett.

Legjelentősebb alkotása a Szent Benedek életét megörökítő, húsz részből álló freskósorozat. Több tanítványa is volt, az általa kialakított stílusban festett képeket neve után „Zingareschinek” hívták.   Magányos jelenség ő a saját korában, aki feltehetően olasz apa és cigány anya gyermekeként emelkedett fel, kapcsolódott be a korabeli olasz képzőművészetbe es lett a velencei iskola elismert képviselője, aki Itália-szerte szívesen foglalkoztatott művész volt.   Oltarkepei, freskói Osimoban, Nápolyban, Macerataban es Fermoban maradtak fenn. Kompozícióiban nyoma sincs a korra bizonyos fokig jellemző, már-már finomkodó idillikus ábrázolásnak. Figurai komolyak, méltóságteljesek, belső feszültségtől áthatottak. Talán e fegyelmezett ábrázolás mögött megbúvó szenvedélyesség művészetének legsajátosabb jellemzője és ebben alkotói karakterének sajátos cigány volta is kifejeződik.    A felemelkedésnek ez az Antonio Solario által felmutatott modellje hosszú ideig a cigány alkotok részére az egyetlen lehetséges út volt a művésszé válásra, a nagy művészetbe, a művészettörténeti folyamatba történő bekapcsolódásra.   Ez a modell a vegyes házasság, amelyben a polgári családból származó apa áttöri a polgári konvenciók korlátait és cigánylányt vesz feleségül. A művésszé vált fiú viszont vállalja a család cigány hagyományait is.