A Magyarországi Cigánypárt (MCP) a RomNet-en keresztül ismerteti a 2018-as országgyűlési választásokra kidolgozott programját, és a mintegy egymilliós cigányágra vonatkozó képviseleti tervét.

Tartalomjegyzék

A Magyarországi Cigánypárt programja a 2018-as évi országgyűlési választásra. 2

I. Bevezető. 3

II. Helyezzük újra új alapokra együtt a jogrendünket 4

III. Alakítsuk át a választási rendszerünket 7

IV. Változtassuk meg e kettészakadt ország  személyi alapú adózását! 8

V. Valóban mentsük meg a devizahiteleseket,  ne csak beszéljünk róla! 8

VI. Szüntessük meg együtt a gyermekszegénység okait 10

VII. Segélyezési rendszerek, avagy feltétel nélküli alapjövedelem.. 11

VIII. Foglalkoztatás. 12

IX. Oktatás. 15

X. Egészségügy. 17

XI. Lakhatás. 18

XII. Kultúra. 22

XIII. Média. 23

XIV. A nyugdíjasokhoz. 24

XV. Közlekedés. 25

XVI. Közbiztonság. 26

Záradék: 27

A Magyarországi Cigánypárt programja a 2018-as évi országgyűlési választásra

Minden demokratától elvárható, hogy fejet hajtson az előtt a gondolat előtt, hogy a Magyarországon élő kb. egymillió cigány származású embernek is joga és szüksége lenne arra, hogy rendelkezzen saját, legális, másoktól független politikai képviselettel. Bebizonyosodott, hogy a többség asszimilációs és /vagy integrációs törekvése teljesen eredménytelen maradt. Több ezermilliárd forint tűnt el nyomtalanul a romák felzárkóztatására úgy, hogy sok helyen nincs egy fedett közösségi terük, a társadalom perifériájára szorultak, működik körülöttük a belső- és a külső embertelen elnyomó folyamat, a közszolgáltatások jó része pedig elkerüli őket. Nincs értelme továbbfolytatni ezt a rossz gyakorlatot! Mi, demokráciában elmentünk a falig, és társadalmilag sokat vesztettünk!

Ha így maradnak a közállapotok a Magyarországon élő magyar állampolgárságú több száz éve itt élő népcsoport tagjai Magyarország indiánjaivá válnak, akiket a többség haszontalanságukra, erőszakosságukra hivatkozva, üldözni fog! A Magyarországi Cigánypárt meg akarja akadályozni egy ilyen embertelen jövőkép beteljesülését, ezért küzd a politikai jogok eléréséért! Egyenrangú félként kíván tárgyalni a politikai döntéshozókkal, egymillió cigány származású magyar állampolgár egyenjogúságáért!

Programunkat Zsigó Jenő roma származású magyar szociológus gondolataival vezetjük fel és szellemiségét egész irományunkban is éreztetni kívánjuk! Emellett felvállaljuk a Város Mindenkié Mozgalom 12 pontjának elveinkkel megegyező politikai képviseletét is.

                           „Hiszünk egymásban és bízunk a jövőben!”

Erő van a közös sorstudat felismerésében.

Erő van a politikai jogaink okos, öntudatos érvényesítésében.

Erő van egymás elfogadásában.

Erő van az egymással szembeni magasabb elvárásainkban.

Erő van az önbecsülésünkben.

Erő van az önkritikus szemléletben.

Erő van a hazaszeretetünkben.

Erő van a nácizmus gyűlöletében.

Erő van a számunkra is demokratikus országunkban.

Erő van a közös cselekvésben.

Erő van az elfogadásra és elismerésre épülő politikánkban.

Erő van a hitünkben, hogy a társadalmi előnyöket és hátrányokat egyenlően kell elosztani cigányok és nem cigányok között.

(Zsigó Jenő)

I.
Bevezető

Magyarország egyik legsúlyosabb társadalompolitikai problémája a szegénységben élők, közöttük a roma népesség helyzetének fokozatos romlása.

1.1.    A nem konkrét intézkedésekkel kezelt nehézségek következménye a leszakadás, a kiszorulás az életlehetőségekből mind az oktatás, mind a foglalkoztatás, a mind a lakhatás mind pedig az egészségügyi szolgáltatások, valamint a közélet egyéb területeken is. Az országban a 2008-as évben induló gazdasági és pénzügyi válság hatására, valamint az utána regnáló kormányok intézkedései mentén, tovább erősödtek azok a tendenciák, melyek a társadalom szegmentálódására utalnak. Ma már 4,6 millió ember él olyan körülmények között, melyek az emberi méltóságnak igen keskeny határt és kereteket szabnak. Tulajdonképpen 4,6 millió ember elvesztette a szabadságát! Minden energiájuk abban merül ki, hogy a fiziológiai szükségleteiket kielégítsék. Ebből a létállapotból nem lehet elvárni egyetlen magyar állampolgártól sem, hogy az önmegvalósítás útjára lépjen, Esélyük sincs arra, hogy anyagi biztonságban, állami védelemben érezhessék magukat és kreativitásuknak – melyet mi a szabadság zálogának tartunk - teret engedjenek.

1.2. Pártunk célja a Magyarországon élő cigányok és minden más szegélységben élő magyarországi náció felemelkedésének elősegítése, érdekeinek hatékony képviselete, határozott fellépés a ma még apátiában, káoszban belső – és külső társadalmi elnyomás alatt élő romák és más kisjövedelműek egyenjogúságáért, emberi jogaiért, emberi méltóságáért, a gazdasági felemelkedéséért, a társadalmi szolidaritásért, hogy méltó helyet foglaljanak el az európai népek közösségében.

1.3.    Ahhoz, hogy Magyarország egy élhetőbb világ dimenziójába kerüljön meg kell szüntetni az ország jövedelmi viszonyok alapján megtörtént kettészakadását, és el kell indulnia a különböző társadalmi rétegek közötti megbékélés folyamatának. Nem várhatunk! Nem nézhetjük tovább tétlenül, a kapzsiságot, a fékevesztettséget, a szegények egymás közötti háborúját, mely teret ad a szélsőséges eszmék terjedésének is olyanok között, akik célt tévesztve a romákat hibáztatják saját társadalmi állapotromlásuk miatt. Sorközösségünk felbonthatatlan, együtt fogjuk megélni a holnapot is.

1.4.    Reálisan felmérve egy országgyűlési választáson induló roma párt esélyeit, a többségnek el kell fogadnia, hogy a jelenlegi gazdasági- társadalmi- politikai környezetben igen csekély a reális esély arra, hogy a magyarországi cigányság létszámarányos parlamenti képviselete az országgyűlési választások útján megvalósuljon. Ebből következőleg a – a választások eredményétől függetlenül - követeljük, hogy az országgyűlés a kormányzattal egyetértésben, a törvényhozás útján dolgozza ki a létszámarányos és kormányzattól független parlamenti képviselet intézményét számunkra. 

1.5.    Ehhez a hatalmas munkához várjuk minden politikai belátó képességgel rendelkező, demokrata érzelmű magyar választópolgár segítségét.

II.
Helyezzük újra új alapokra együtt a jogrendünket

Követeljük a magyar állam európainak megfelelő működtetését, a fékek- és az egyensúlyok rendszerének visszaállítását. Követeljük a roma önkormányzatok működésének törvényi megreformálását.

2.1.    A jelenlegi Alaptörvény társadalmi támogatottsága terén kétségek merülnek fel annak megalkotása, jogrendbe kerülése óta. Egy új kormánynak törekednie kell arra, a jogrend helyreálljon, Magyarország jogrendjének alapja pedig erős jogi talpazatra kerüljön. Nem fogadható el, hogy ugyanaz a politikai testület hozza létre az alkotmányt, mint amelyik a hozzá igazodó törvényeket is megalkotja. Az organikus állameszme sérült. Az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását meg kell szüntetni. Meg kell szüntetni az ötletszerű, „egynapos” parlamenti jogalkotást. A napi szinten módosított jogszabályok aláássák a jogbiztonságot. Aktualizálásuk, egyszerűsítésük, közérthetőbbé formálásuk monumentális feladat, de álláspontunk szerint ez az ára a demokratikus szemlélet visszaállításának Magyarországon.

2.2.    A Magyarországi Cigánypárt azért küzd, hogy megvalósuljon Martin Luther King álma: „a nemzet megéli mit jelent az, hogy minden ember egyenlőnek lett teremtve.”

2.3.    Nem akarunk állami „robotrendőrséget” nem akarunk orwelli világot, amelynek tagjai a belső ellenőrzések szigorúsága miatt félnek önmaguktól is, és ezért dühösek Magyarország polgáraira! Decentralizálni kell a rendőrségi intézményrendszert és esetükben a belső (hierarchikus) kontroll leépítését kell szorgalmazni, amit az alkotmányos értékeket érvényesítő külső civil ellenőrzés erősítésével kell ellensúlyozni. Azért hangsúlyozzuk ezt, mert szabad országban akarunk élni, ahol a rendőrség, (mint a normaellenes magatartásokkal szembeni lehetséges állami erőszak manifesztálódása), a polgárok érdekeit és biztonságát szolgálja, ne pedig a politikától sem mentesen, foggal-körömmel próbáljon megfelelni az aktuális politikai hatalmi játszmáknak. Elegünk van a rendőrség etnikai profilalkotási gyakorlatából!

2.4.    A roma nemzetiségi önkormányzati rendszer az állam egy torz, politikai látszatot keltő intézménye. Egy hierarchia nélküli valójában nem politikai célú egyveleg, melyben az Országos Roma Önkormányzat az aktuális kormányzati klón szerepére van kényszerítve, nem pedig saját jogú, egyébiránt korlátozott képviseletre. Célunk, hogy végbe menjen egy törvényen alapuló szervezeti átalakítás, mely lehetővé teszik az országos, hierarchikus működést és rendelkezik a fékek – és ellensúlyok rendszerével is, hiszen Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbségének felzárkóztatási folyamatait lenne hivatott felügyelni, koordinálni. Jelen állapotában erre a roma nemzetiségi önkormányzati rendszer alkalmatlan. A választójogi törvény azon módosítása pedig, amelyik a nemzetiségi választói névjegyzékbe az országgyűlési választáson való elkülönítésünket szolgálja, felháborító! A csekélyke eséllyel rendelkező vállaltan roma identitású politikai képződményeket, pártokat hozza véglegesen vesztes helyzetbe.

Kérünk minden magát romának valló választópolgárt, hogy töröltesse magát a nemzetiségi választói névjegyzékből, az országgyűlési választás vonatkozásában! Keressék lakóhelyük jegyzőjét, kampányidőszakban a helyi nemzeti választási iroda vezetőjét és kérjenek pontos tájékoztatást! Tulajdonképpen egy rubrikát kell töröltetni, hogy az országgyűlési választásra NE vonatkozzon a nemzetiségi állapot, hanem ugyanúgy, mint bárki más szavazhasson a roma választópolgár a választásokon induló pártok bármelyikére. 2019-ben minden érintettnek lesz alkalma arra, hogy a nemzetiségi önkormányzati választásokon - ha úgy gondolja -, regisztrált nemzetiségiként választhasson!

2.5.    Célunk tehát, hogy törekedjünk a demokrácia alapjainak számító jogelvek teljes körű érvényesítésére.

III.
Alakítsuk át a választási rendszerünket

3.1     Követeljük a kormányzóerővé váló pártoktól és ellenzéküktől is, a Franciaországéhoz hasonló félprezidenciális kormányzati forma bevezetését, ellensúlyozandó az éppen aktuális kormányzó politikai elit „fékevesztettségét”!

3.2     Döntéshozóként arányosabb választási rendszer kialakítására teszünk javaslatot, mely társadalmi közmegegyezésen alapul.

3.3     A választójog általánossága és egyenlősége, valamint a szavazás közvetlensége és titkossága olyan követelmények, amelyeknek egy demokratikus választási rendszerben érvényesülniük kell. A kétharmados uralkodó többség által megszavazott, az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, bár rendezni kívánja a „nemzetiségek” saját jogú parlamenti képviseletét, de hű a rossz hagyományokhoz, mert demokrácia- és integrációellenes! Jogi csapdát állít nekünk! Leválasztja a cigány közösségeket a magyar társadalomról, és szembeállítja a cigány közösségeket egymással is. A nemzetiségi választói névjegyzékben regisztrált választópolgár csak formailag élvezi a választójog egyenlőségének az elvét, mert (bár többnek látszik a lehetőség) kevesebb jogot kap, mint a többséghez tartozók. A törvény a pártlisták mellé fölállítja a „nemzetiségi lista” intézményét, és kiköti, ha az etnikai közösségek szavazói egy képviselőt be akarnak juttatni a magyar országgyűlésbe, le kell mondaniuk arról, hogy pártlistára szavazzanak. Vagyis, ha lemondunk arról, hogy beleszóljunk a következő parlament és kormány összetételébe, cserébe kaphatunk egy nemzetiségi képviselőt ajándékba. Ez van ma. Tudatosan duplikáltuk ezt a témát, mert két irányból értékeli a politikai helyzetet.

Döntéshelyzetbe kerülésünk esetén a roma nemzetiségi önkormányzati rendszerre vonatkozó törvényi szabályozást, valamint az ehhez kapcsolódó választójogi rendelkezéseket mindenképpen megváltoztatjuk!

3.4     A 2017. év novemberében, az országgyűlés által „komolysági küszöbként” elhíresült 1%-os alsó küszöböt el kívánjuk törölni, mert demokráciaellenes. Köszönjük az MSZP-nek, hogy demokráciában, még a Fideszt is alul tudta múlni!

3.5     Célunk, hogy újra európaivá tegyük a magyarországi választási rendszert, ahol a ma a nagypártokat választók mellett a kisközösségeknek is legyen politikai lehetősége bevinni az akaratát a döntéshozatali rendszerbe! Álláspontunk szerint a cigány önkioltó politikai pluralizmus lényege az, hogy kisebbségként esélytelen bármiféle hasznos politikai eredmény elérésére! A többség, ezt a problémát egy törvénymódosítással megoldhatná a kedvezményes mandátum bevezetésével minden országos választás vonatkozásában. Politikai döntéshozói helyzetben erre fogunk törekedni.

3.6     Követeljük - és ha döntéshelyzetben leszünk meg is valósítjuk -, hogy a színvak politikával az államnak ne legyen lehetősége elkendőzni azt a rettentő mértékű kirekesztő és cigányellenes politikát, amit velünk szemben most folytatnak! Zsigó Jenő nyomdokain haladva el kívánjuk érni, hogy hiteles adatok jelenjenek meg a magyarországi cigányságról. Törekedni fogunk arra, hogy az állam vállaljon felelősséget a cigányság társadalmi presztizsének visszaállításában, a cigányokat terhelő stigmák felszámolásában! Soha többé ne legyen alkalma senkinek foglyul ejteni a közösségeinket, soha többé ne lehessen minket kollektív büntetésre ítélnie!

IV.
Változtassuk meg e kettészakadt ország
személyi alapú adózását!

4.1     Álláspontunk szerint akkor működik jól egy állam, ha a piacra, mint a gazdasági kapcsolatok legfőbb szervező erejére figyelemmel van, de ezzel párhuzamosan az állam is önálló gazdasági tényezőként vesz részt a nemzetgazdaság életében, lényegesen módosítva a piaci szabályozás következtében kialakuló termék- és jövedelemarányokat. Nem célravezető például az egységes személyi jövedelemadó alkalmazása, mert a magasabb jövedelműek több közpénzhez jutnak, mint azok, akik valóban rászorulnak. A jövedelemarányos közteherviselést mi, a sávos adózásban látjuk megvalósíthatónak.

4.2     A személyi jövedelemadó tekintetében a minimálbér mértékéig 5%-os személyi jövedelemadó kulcsot javasolunk bevezetni, a minimálbér felett, de annak háromszorosát nem meghaladó jövedelem után 10%-os, a minimálbér háromszorosát meghaladó jövedelem után 15%-os adókulcsot javasolunk alkalmazni. Az alapélelmiszerek általános forgalmi adójának mértékét 5%-ban állapítanánk meg.

V.
Valóban mentsük meg a devizahiteleseket,
ne csak beszéljünk róla!

5.1     Devizahitelesek – Ki lett „megmentve”, és ki nem? Általában a tehetős emberek tudtak szabadulni a hiteleiktől. Jelenleg 30 544 olyan ingatlan van, amit kiüríttethetnek, ha sikeres lesz az árverés, és a lakó nem hagyja el önként. Összesen körülbelül 900 ezer olyan végrehajtási ügy van, ami hitel-, kölcsön- vagy lízingszerződésből ered, illetve ahol a végrehajtást kérő pénzintézet vagy banki követeléskezelő. Ennek a 900 ezer ügynek az összértéke költségekkel és kamatokkal együtt 3229 milliárd forint – vagyis az átlagos érték egy esetnél 3,5 millió forint.

5.2     Mikortól és meddig tart egy hitelszerződés? Amikor a pénzintézet eladja az adósságot, már a szerződés felmondásra került. Miért nem veheti meg azt az érintett, vagy a rokonsága azt nyomott áron azt, mit kell titkolódzni, hogy mennyit ér meg a banknak az adós adóssága? Üzleti titok lehet egy ember, egy család sorsa?

Az nem titok, hogy milliónyian hagynak maguk után negatív hagyatékot. Az nem titok, hogy ezrek bontják fel a házasságukat, hogy legalább egy maradjon, aki még képes fedelet biztosítani a család feje felé! A hatalmas financiális alapú kizsákmányolás következménye a családok felbomlása, a válások számának növekedése, a munka elértéktelenedése, a feketemunka növekedése, és persze a polgári-értelmiségi körökben a gyermekszületések számának csökkenő tendenciája is.

5.3     A behajtó cégek munkaintenzitása arányban áll-e az általuk követelt kiadásokkal? Ha egy behajtó cég megvett egy felmondott hitel után maradt adósságot, nem közömbös-e, hogy az hogy keletkezett? Az állam miért nem veheti meg ezt a sokszor tizedáron kínált adósságot (amit aztán felsrófol az engedményes cég, és a végrehajtó úgy, hogy csak a kamatot fizeti az adós az élete végéig! Ha pedig megvette az állam az adósságot, hajtsa be maga az adóson! Ez lenne a helyes út! Van-e annak értelme követelni, hogy a magánszemély által felvett hitelből származó, felmondás utáni adósság követelhetősége NE haladhassa meg, az eredeti még a hitelből maradt adósság kétszeresét? Ugye van! A norma követendő magatartási szabály. Az állam miért nem alkot normát a kapzsi - sokszor külföldi illetőségű vagy tulajdonú cégek megfékezésére?

5.4     A kilakoltatásokat pedig fejezzék be! Találjanak más megoldást! A lakhatás egy emberi jog! „Az Országgyűlés foglalja törvénybe a kikényszeríthető lakhatáshoz való jogot, és határozza meg a törvény végrehajtásának konkrét feltételeit, a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó határidőket. A törvény jelölje meg azokat a társadalmi csoportokat, amelyek esetében a törvényt először be kell vezetni (pl. gyermekes családok, idősek, betegek, fogyatékkal élők), és a többi társadalmi csoport fokozatos bevonásának ütemét is. Az Országgyűlés módosítsa a végrehajtási törvényt, a lakástörvényt, a gyermekvédelmi törvényt és a szociális törvényt úgy, hogy senkit se lehessen megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni. a szabályozás tartalmazzon garanciákat arra, hogy egyetlen gyereket se emeljenek ki a családjából csak azért, mert szülei elveszítették lakhatásukat.” (AVM: 2. pont, a lakhatás alapvető jog)

5.5.    Szabaduljunk meg a törvényen alapuló uzsorától! Senki ne hajthasson be rajtunk többet a meg nem fizetett hitelösszeg kétszeresénél! Ez a norma elősegítené azt a változást, hogy ne évekig (az adósságot törvényesen felnagyítva), hanem mihamarabb bírósághoz forduljanak a hitelezők.

VI.
Szüntessük meg együtt a gyermekszegénység okait

Azonos szolgáltatást minden gyermeknek, származására tekintet nélkül!

6.1.    Minden gyermeket ugyanazok a jogok illetik meg, függetlenül attól, hogy milyen a bőre színe, vallásos vagy nem, mi a véleménye egy adott témában, fogyatékkal él vagy nem stb. Ez az egyenlő bánásmód követelménye. Ha egy gyermeket azonban valamely fentebb felsorolt tulajdonsága miatt hátrányosan megkülönböztetnek, azt diszkriminációnak nevezzük. A gyermek életében különös jelentősége van a szülőnek, törvényes képviselőnek, családtagoknak. Éppen ezért fontos a negatív diszkrimináció tilalmát kiterjeszteni a hozzátartozók tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatti megkülönböztetésre is. Egy mélyszegénységben élő, nehéz sorsú gyermek nem ér annyit, mint egy jómódú szülő gyermeke? Lehet, hogy ez az oktatási szegregáció elsődleges oka?

6.2.    Ma a gyermekek között társadalmi státuszon, a vagyoni-jövedelmi szinten alapuló megkülönbözetés van, melyet az állam támogat. Eleve az a tény, hogy a támogatás döntő és növekvő része az adóhoz kötődik, azt fejezi ki, hogy akinek nincs jövedelme annak a gyermeke értéktelen a társadalom számára, akinek pedig alacsony a jövedelme, annak gyermeke ennek arányában kevesebbet ér, neki kevesebb segítség jár. A családi pótlék és a gyermekgondozási segély összege hosszú ideje 2008. év óta stagnál, miközben a vásárlóértéke zuhan. A családi adókedvezmény pedig a jövedelem nagyságához igazodik. Ha sokat keresel, az állam többet ad vissza neked, mint annak, aki egyébként nagyon rászorulna. Te gazdagodsz, ő szegényedik, a gyermekeitek pedig egy iskolába járnak! Megvalósul a gyermekek egyenlősége? Nem, nem elegendő a jövedelem nagyságához igazodó adókedvezményi támogatás megszüntetése, de még a gyermekeket egyenlő értékűen kezelő családi pótlék, és más, hasonló alapon működő támogatások kiterjesztése sem.

 6.3.   Méltányos családtámogatást! Követeljük a GYES, a GYED, a családi pótlék (és sok néven nevezett változata) minimum 40%-al való emelését. Álláspontunk szerint a társadalmi felzárkóztatás, konvergencia, integráció érdekében a szegények családok átlagnál nagyobb támogatására, bizonyos fokú és jól célzott pozitív diszkriminációra van szükség. Azt várjuk el a 2018-ban megalakuló új kormánytól, bármilyen párt is hozhatja majd létre, hogy fordítsa meg ezt a folyamatot. Olyan intézkedéséket hozzon, amelyek a gyermekek egyenlőségének szemléletén alapulnak.

6.4.    Az állam adjon garanciát arra, hogy a család és/vagy szülő nélkül kényszerűen felnövő gyermek jogai ne sérüljenek! Nem gondoljuk, hogy a nevelőszülői hálózat bővítése a legjobb megoldás erre a témára! Ne adják el a nagy befogadóképességű állami intézményeket a gyermekektől! Fordítsunk nagyobb figyelmet a veszélyeztetett gyermekek jogainak érvényesülésére!

6.5.    Alakítsunk ki olyan intézményrendszereket, ahová a gyermek visszatérhet az állami gondoskodásba, ha igazolható módon rosszul bánnak velük! Az állami gondozott térhessen vissza 25 éves koráig a rendszerbe, ha a felnőtté válása során a felnőtt világba való beilleszkedése során problémák adódnak.

6.6.    Az anyaotthonok számát növelni szükséges, az ellátásért pedig az állam fizessen! Az ügyintézés szempontjából pedig számítson azon hely lakosának az otthonban elhelyezett anyuka és gyermekei, ahol tartózkodnak. Forrás nélkül, veszélyeztetett helyzetben nem várható el egyetlen szülőtől sem, hogy oda járjon vissza ügyet intézni, ahonnan kénytelen volt menekülni. Minden ilyen anyához vagy szülőhöz az állam szervezzen szociális munkást, aki segíti a bajbajutottakat az ügyeik intézésben.

6.7.    Ne legyenek 25 év alatti felnőtt korú hajléktalanok Magyarországon!

VII.
Segélyezési rendszerek, avagy feltétel nélküli alapjövedelem

El kell érnünk az "egy család, egy támogatott " törvény azonnali megszüntetését! A segély és a közmunka nem lehet egymás alternatívája! Mindkettő éhhalálbér, helyette emberi megélhetést biztosító szociális hálót!”(Részlet, Zsigó Jenő 25 pontjából)

7.1     Magyarország segélyezi rendszere bürokratikus, igazságtalan, lassú, merev, olyan feltételrendszerek halmaza, melynek nyilvántartása a jelenlegi informatikai ismeretek birtokában nem lehetne akadály. Ehhez képest a rászorultakat papíralapú igazolások beszerzésére kötelezik, megalázó sorban állásokra kényszerítik őket, amelyhez képest a 60-as évek Amerikájában is jobb volt a helyzet. Forintokon vagy filléreken múlhat, hogy részesül-e valaki az állam támogatásában, vagy sem. Krízishelyzetben szinte alkalmatlan a segítségnyújtásra. Az egy segély egy támogatott elvet pedig, egyenesen csendes népirtásnak tartjuk.

7.2     Egy igazságosabb jövő érdekében támogatjuk azt az elképzelést, hogy a segélyezési rendszer nagy részét váltsa ki a feltétel nélküli alapjövedelem rendszere. A magyarországi viszonyokra történő kidolgozásában szívesen lennénk partnerek. Ezrek élnek úgy, hogy kényszerből és érdekből felbontották a házasságukat a segélyezési rendszer hibái miatt.

7.3     Rendkívül rossz gyakorlat az állam részéről, hogy télvíz idején, az 5.000 fő alatti települések önkormányzatai pályázhatnak szociális tűzifára, míg az 5.000 fő feletti településeken lakó rászorultak ki vannak szolgáltatva e tekintetben az önkormányzatok kényének-kedvének! Vagy senkinek, vagy mindenkinek elven, kapjon minden arra rászoruló család államilag finanszírozott tűzifát!

7.4     Követeljük a teljes törvényi elkülönítést a foglakoztatási és a segélyezési gyakorlatokban! Az átjárhatóság legyen lehetséges, de ne teremtsen kényszermunkát!

7.5     Figyelemmel a költségvetési éves kiadások volumenére a segélyezési rendszerekben forgó közpénzt a Magyarországi Cigánypárt duplájára emelné, az önkormányzati döntésektől részben függetlenítené és létszámarányosan osztaná el, kevesebb közigazgatási és több ellenőrzési rendszer kiépítése útján.

7.6     Programunkhoz kapcsoljuk a Város Mindenkié Mozgalom követelését is melyet, ha döntéshozó helyzetbe kerülünk, meg fogunk valósítani! „Olyan szociális szolgáltatásokat követelünk, amelyek segítenek megelőzni a lakásvesztést (pl. tisztességes összegű lakásfenntartási támogatással, az egész országban elérhető adósságkezelési szolgáltatással) és tiszteletben tartják az ügyfelek emberi méltóságát. A hajléktalanellátó-rendszer finanszírozásánál az illetékes szervek ne csak a betöltött férőhelyek, hanem a tartós lakhatásba jutatott ügyfelek számát is vegyék figyelembe. Vezessenek be érdemi és hatékony érdekvédelmi rendszert a hajléktalanellátó intézményekben. Az ellátórendszerben elérhető ételek legyenek táplálóak és egészségesek. A helyi önkormányzatok vezessenek be az ellátórendszerből való kijutást lehetővé tevő pályázatokat és pénzügyi támogatásokat, és ezeket tegyék széles körben elérhetővé.” (AVM: 10. pont A szociális ellátórendszer átalakítása)

VIII.
Foglalkoztatás

„Követeljük a magyar és a cigány munkavállalók állandó foglalkoztatásának azonos arányát! Egyenlő teherviselést, azonos arányt a munkanélküliség terheinek viselésében. Állami rasszizmusnak tartjuk a cigányok nagyfokú munkanélküliségét! Azonnal töröljék el a közmunka intézményét és piaci alapon foglalkoztassák az embereket. Követeljük, hogy mindenki kapjon egyenlő munkáért, egyenlő munkabért! Értékteremtő, produktív munkát, a munkáért olyan jövedelmet, mint a környező országokban! Követeljük az államok közötti tárgyalások elindítását a cigány munkanélküli tömegek országos kvóták szerinti befogadásáról az unió tagállamaiban.” (Részlet Zsigó Jenő 25 pontjából)

8.1.    Magyarországon mindenki tisztában van azzal a ténnyel, hogy az előítéleten alapuló, kirekesztő mechanizmusok, valamint az alulképzettség miatt a magyarországi cigányok 65-85%-a munka nélkül, a segélyek és a közmunka hálójában vergődve, apátiában kényszerül leélni az életét. E tekintetben nálunk nincs apelláta! Állami közreműködéssel, ki kell dolgozni az „egyenlő arányú foglalkoztatás demokratikus programját”, mely képes kiküszöbölni a területi hátrányokat is.

8.2.    Amennyiben a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése megtörténik, az emberi kreativitás, az ember tanulási vágya felszínre tör, és magától beindul a gazdaság. Ha mégsem következik be a körülírt előnyös helyzet, - mert alapjaiban kéne szemléletet és gazdasági mechanizmusokat váltani - akkor elsődleges célunk, hogy a magyarországi cigányok számára, olyan munkahelyeket teremtsünk, melyek értéket teremtenek, eladható terméket produkálnak és helyük van az elsődleges munkaerőpiacon. Nem riadnánk vissza az állami monopolhelyzet kialakításától sem, ha ennek a helyzetnek szegény emberek lennének a haszonélvezői.

8.3.    A föld- és erdőbérleteket az ilyen jellegű tulajdonlás törvényességi alapjait felülvizsgálnánk, az állam által ellenőrzött szociális szövetkezetek működését mi magunk is preferálnánk. Az energetikai és bio- termelésben nagy lehetőséget látunk a munkaerő-felvétel területén, mert a romák telkei parlagon hevernek, valamint ezen a területen megfelelő irányítás mellett a képzetlenebbek is hatékony munkát végezhetnének megfelelő bérezésért cserébe.

8.4.    A kis-és középvállalkozások fejlesztésére hangsúlyt fektetnénk, de úgy, hogy ne az egyéni gazdagodás, hanem a közösségi munka, a közösségi fejlődés alapeszméinek figyelembe vételével alakítanánk ki az állami támogatások feltételrendszereit. Ezen a területen preferálnánk a kisvállalkozók közösen kidolgozott szövetkezeti vagy egyéb csoportos típusú összefogását!

8.5.    A projekt-módszerek megreformálását is szükségesnek tartjuk, mert a kiválasztási rendszer szubjektív és olyan érdekcsoportok alakulnak ki, amik kizárják e tekintetben a szabad versenyt, miközben közpénzbevitel is történik!

8.6.    A közfoglalkoztatás (közmunka) ideiglenes jellegű államilag finanszírozott munkaviszonyt eredményez, melynek bérezése a létminimum eléréséhez sem elegendő. Projekt-módszerek alapján végeztetett munka, szubjektív jellemzők alapján, mely megalapozatlan hatalom kiépülését teremti meg a rászorultak felett.

          Állami kényszermunkának tartjuk, ami semmi másra nem alkalmas, csak az emberi kreativitás lebontására, a nyomorban tartás állami módszerével. Az állam nem ad választ arra sem, hogy ezeket a nehézsorsú embereket ki irányíthatja és ki nem. Míg a hivatalnokok komoly képzési rendszeren esnek keresztül (hogy emberekkel foglakozhassanak), közfoglalkoztató szinte bárki lehet, bárki parancsolhat a közmunkásnak végzettségre, egyéb képesítésre tekintet nélkül! Általában politikailag érintett bennfentesek irányítják a településeken a közmunkaprogramokat!

          Ebből a létminimum alatti bérből ugyanúgy végrehajtható 50%-ig a levonás, mint egy magasabb jövedelmű személy esetében! Mi motivál kb. 230.000 embert a munkára, ha napi 8 óra munkával majdnem kevesebb jövedelemre van kilátása, mint egy álláskeresőnek?

          Döntéshozói helyzetben törvényt hoznánk arról, hogy a minimálbért sem eredményező közmunkabérből maximum a bér 20%-át lehessen levonással terhelni.

8.7.    Nem értünk egyet azzal a törvényi szabályozással, amely előírja, hogy az álláskereső, - vagy az állami közfoglalkoztatási szerv általi állásajánlat szempontjából vele egy tekintet alá eső közfoglalkoztatott -, köteles elfogadni az állami közfoglalkoztatási szerv által részére felajánlott megfelelőnek nyilvánított munkahelyet. A kényszermunka jegyeit hordozza magán ez a törvényen alapuló magatartási norma. A munka szabad megválasztásához való alapjogba bármely munka, hivatás, foglalkozás megválasztásának szabadsága beletartozik. Mivel a pozitív alkotmányos alapjog mindig magába foglalja az arra vonatkozó (alap)jogot is, hogy a személy ezzel a jogával egyáltalában ne éljen, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához fűződő alapvető jogba beleértendő annak negatív oldala is. Ez arra biztosít alapjogot, hogy senki nem kényszeríthető olyan munkáltatóval munkaviszonyba, akivel munkaszerződést nem kötött és nem is kíván kötni, akinél munkát végezni egyáltalában nem akar. Ha pedig ezért büntetés jár, azaz a munkát megtagadó személyt kizárják a közmunkából, törlik az álláskeresők nyilvántartásából és csak három hónap múlva regisztrálhat újra, akkor álláspontunk szerint minden közmunkás egyben kényszermunkás is, ahonnan valóságosan nincs visszaút az elsődleges munkaerő piacra! Az erre vonatkozó törvényi szabályozást azonnal törölnénk! E tekintetben támogatjuk, a tiszavasvári Haladjunk Aktivista Csoport munkáját, az alapvető jogok biztosához írt beadványukat.

8.8.    Nem értünk egyet azzal, hogy az állami támogatások rendszere arra törekszik, hogy 16 éves kor után (jelenleg a tankötelezettség felső korhatára) preferálja az OKJ-és képzéseket, a középiskolai tanulmányokkal szemben. Egyenlő lehetőséget, egyenlő mértékű ösztöndíjakat a korosztályos felnőttoktatás terén, hogy ne az ösztönzők miatt legyenek a fiataljainkból sokszor olyan emberek, akiknek a szakmai képzése nem eredményez valós tudást, vagy betölthető álláshelyet.

8.9     Programunkhoz kapcsoljuk a Város Mindenkié Mozgalom követelését is melyet, ha döntéshozó helyzetbe kerülünk, meg fogunk valósítani! Az állam aktívan támogassa a hajléktalan emberek munkavállalását. A hátrányos helyzetű embereket tartósan foglalkoztató munkáltatók kapjanak adókedvezményt, illetve bérhozzájárulást. Az álláskeresési járadék időtartamát állítsák vissza legalább 9 hónapra. A tartós munkanélküliek értelmetlen közmunkára-kényszerítését meg kell szüntetni, mint ahogyan a közfoglalkoztatottak hátrányos megkülönböztetését is. Jelentősen javítsák a közmunkások munkakörülményeit, és közmunkások is kapják meg legalább a havi minimálbért a munkájukért. (AVM: 11. pont Emberhez méltó munka és jövedelem)

8.10.  Országos hatókörű vállalkozási – és politikai menedzsmentet hoznánk létre a romák felzárkóztatására, melynek elsődleges célja a kormányzattal való egyeztetés, a romákat érintő közbeszerzési eljárások kontrollja, a roma kis és középvállalkozások fejlesztése, a területi elosztás megtervezése, a tervek végrehajtása, olyan módon, hogy az a szakemberek számára az követhető és ellenőrizhető legyen. 

8.11.  Nem riadnánk vissza attól sem, hogy megfelelő igazolás és kontroll mellett a 13 törvényben szereplő nemzetiség tagjai, - igazolandó, hogy Magyarország kisebbségét képezik -, egyénenkénti „nemzetiségi kártyát” válthatnának ki, mely elősegítené a felzárkóztatási program végrehajtását. A romák felzárkóztatására szolgáló és meglévő forrásokat azok használják fel, akiket illet és arra a célra, ami meg lett fogalmazva!

IX.
Oktatás

„Egyenlő arányú hozzáférést a tudáshoz (...)! Méltó helyet a cigányságnak a közoktatás anyagaiban!” (Részlet Zsigó Jenő 25 pontjából)

9.1     Az elhíresült mondás, hogy "akinek semmije sincs, az annyit is ér", minden elmaszatolási kísérlet ellenére pontosan kifejezi a működő rendszer alapvetését. A perverz elosztás, amelyben a szegényektől elvesznek, és a gazdagoknak adnak, az egeket verdesi. Mindez elvezet a gyermekek egyenlőségének tagadásához is, mely egyértelműen jobban sújtja azokat a gyermekeket, akik rasszjegyeiket kénytelenek viselni vagy mélyszegénységben élnek. Változtatni kell azon az elven, hogy akinek nincs jövedelme annak a gyermeke értéktelen a társadalom számára, akinek pedig alacsony a jövedelme, annak gyermeke ennek arányában kevesebbet ér, neki kevesebb segítség jár. A gyermekek egyenlőnek születnek, ez alaptétel. Mégis uralkodó tendencia a cigányok, a szegények kirekesztése, a szegregáció, az oktatásban is. Elég volt a gyermekeink elnyomásából, elbutításából!

9.2     Nagy problémát jelent a gyermekek túlterheltsége is. Így fordulhat elő, hogy biztos alapok nélkül öntik a már nem adaptálható tudást a fejükbe, Ezen a téren nem lehet szempont a szülői távollét és felügyelet kompenzálása, vagy a tanárok óraszámának kiadása. Napi hat (6) tanóránál több tanóra ne legyen kötelező a középiskola befejezéséig.

9.3     Célunk a gyermekek egyenlőségének megteremtése minden oktatási intézményben. Célunk a tanszabadság visszaállítása a központosított rendszerek helyett. Ebből következően a tankötelezettség visszaállítása 18 éves korig. Minden gyermeknek legyen kötelező és ingyenes legalább a középiskola! Ezen időre a tanszereiket, tankönyveiket biztosítsa az állam tekintet nélkül a szülők vagyoni viszonyaira!

9.4     A testkultúra, a sport igen fontos minden gyermek számára. Stadionépítések és futballcsapatok támogatása helyett a tömegsportot és a kollektív sportolást támogatjuk, ahol a gyermek tartalmasan tölti el a szabadidejét, ahol a gyermek fegyelmet és önfegyelmet tanul, ahol gyermek jól érzi magát a közösségben, amely befogadja őt, ahol a gyermek fejlődését pozitív irányban befolyásolja a közösség.

9.5     A magyarországi cigánysággal szemben, az utóbbi időben hatványozottan erősödik a társadalmi előítéletesség, miközben az iskolákban semmiféle ismeretet nem szerezhetnek a gyermekek arról, hogy mivel járultak hozzá a cigány származású magyar állampolgárok a magyar vonatkozású történelmi eseményekhez, mivel gazdagították Magyarország kultúráját. Ezen változtatni kell, mert a romák szerepinek elhallgatása arra utal, hogy nem befogadó társadalomban élünk. A közelmúltban Setét Jenő és a roma aktivisták elérték, hogy Puczi Béla emléktáblát kapott a Nyugati pályaudvar falán. Kerüljön be a történelemkönyvekbe az oksági folyamat minden részlete az emléktábla avatásáig! A történelem viharában edzett roma hőseink, íróink, művészeink munkásságnak, alkotásainak megismertetése a fiatalsággal a sokszínű társadalom alapja. Követeljük, hogy a közoktatásban kapjanak méltó helyet!

9.6     Az ismeretlentől való félelem emberi tulajdonság. Célunk, hogy a gyermekek, fiatalok életüknek már az oktatási stádiumában olyan ismereteket szerezhessenek a romákról, amelyek nem előítéleteken alapulnak, hanem történelmi tények, vagy a magyarországi kultúra cigány vonatkozású részein.

9.7     A középiskolai képzések támogatottságának legyen legalább olyan megbecsültsége akár ösztöndíjban is, mint az érettségit nem adó képzéseknek. Példaként idézünk egy Orsós Jánossal készült interjúból: (Ilyen kasztrendszer Indiában sincs, de nagy baj lesz abból, hogy politikai játékszernek tekinti a cigányságot. 2017.12.23. 168óra online) http://168ora.hu/itthon/ilyen-kasztrendszer-indiaban-sincs-de-nagy-baj-lesz-abbol-ha-politikai-jatekszernek-tekintik-a-ciganysagot-14370

„(…) A tavalyi és az idei tanévben meghirdették az Út az érettségihez nevű alprogramot. Ennek nagyon megörültünk, idén 38 diákunknak meg is nyertük. De ezzel egyidejűleg folyamatosan működik az Út a szakmához program is. És akkor számoljunk csak! Ha egy szegény gyerek 16 éves kora után a gimnáziumot választja, akkor jár neki a 12 800 forintos családi pótlék, és ha megnyeri ehhez az Útravalót, akkor a tanulmányi átlagától függően további 8–15 ezer forintot kap. Vagyis egy átlag gimnazista támogatása 30 ezer forint alatt marad. Ám ha az Út a szakmához programot választja, akkor a családi pótlék mellett elérhető ugyanez az ösztöndíj, plusz az iskolák által fizetett gyakorlati ösztöndíj, ami akár 40 ezer forint is lehet. Máris 70 ezernél tartunk. Vagyis: az állam pénzzel ösztönzi, hogy szakiskolában tanuljon a szegény gyerek, ne gimnáziumban. Ráadásul egyre nehezebb Útravaló-ösztöndíjra pályázni, mert annak egyik feltétele, hogy a diák halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) legyen, ami azt jelenti, hogy a szüleinek nincs nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettségük. De egyre kevesebb a HHH-s gyerek. Van olyan diákunk, aki két éve még az volt, de idén már nem, mivel a közmunkások továbbképzésén falazó kőműves lett az apja, s így már többet végzett a nyolc osztálynál. A gyerek viszont kiesik az Útravalóból. Én nem akarok a szakmunkásképzés ellen beszélni, de minden ember pontosan tudja, hogy a megélhetést nyújtó szakmák alapja az érettségi.” 

9.8     Az első diplomához való jutás mindenki számára, valóban legyen ingyenes!

X.
Egészségügy

Követeljük, hogy az egészségügyi ellátás alanyi jogon járjon minden magyar állampolgárnak, megkötések nélkül. Követeljük, hogy ne rekesszék ki azokat, akiknek nincsen társadalombiztosítási befizetésük az egészségügyi ellátásból!

10.1   Az egészségügy a társadalom azon tevékenységeinek strukturált rendszere, amely az egészség megőrzését, a betegségek megelőzését és gyógyítását, krónikus betegségek esetében azok kezelését szolgálja, az ember és ezen keresztül a társadalom szociális biztonságának része, melynek megteremtése és garantálása az állam feladata, melyben számít az egyén és a társadalom aktív közreműködésére.

10.2   Ehhez képes ma az egészségügy romokban hever. Várólisták ezrei vannak, melyek nincsenek valós tekintettel az ember állapotára. Akinek telik a jövedelméből az több és jobb ellátást kaphat, mint az, akinek erre nincs pénze. A társadalombiztosítási befizetéseket az állam adóként, a célzott befizetéseket önhatalmúlag kezeli. A kórházakban orvoshiány és káosz uralkodik, ezrek- és ezrek csak az utolsó pillanatokban kérnek egészségügyi ellátást, mert nem telik gyógyszerre és tartanak az orvosi beavatkozások futószalagon történő kezelésétől is. Van, ahol törvényellenesen vizitdíj jellegű hozzájárulást kér az önkormányzat, mert működtet egy egészségházat!

10.3   Sajnos az egészségügyben is érzékelhető a magyarországi cigányok kirekesztettsége. A rászorultság mértékét ne a 2008 óta egy helyben topogó segélyezési állapotokhoz, hanem az inflációhoz viszonyítsák! A gyógyszerár-emelkedések és az előítéletesség a kórházakban odavezetett, hogy a cigányok többségének nincs egészségügyi kultúrája. Az utolsó pillanatokban, általában mentővel jutnak el a kórházakba. Ebből fakad, hogy évtizedekkel hamarabb halnak meg, mint a jobb módú emberek!

10.4   Célunk követelni, hogy a TB befizetéseket, kizárólag az egészségügyi szolgáltatásokra, az egészségügyi ellátórendszerekre lehessen fordítani. Célunk az orvos és ápolóhiány szakaszos megszüntetése, melynek érdekében európai bérezés bevezetését javasoljuk az egészségügyben dolgozók részére. Ami pedig a legfontosabb, csak a pénze, vagy TB befizetésének elmaradása miatt senkit ne kezelhessenek másként, mint akinek ez nem akadály! Szűnjék meg az egészségügyben a szegények társadalmi kirekesztettsége!

10.5   Felszólítjuk a törvényhozást, valamint komoly politikai súlyára tekintettel a magyar kormányt is, hogy mentsen meg minden magyar állampolgárságú beteget a szenvedéstől, akiket csak az állami pénzforrás hiányára vagy inkább annak rossz csoportosítására tekintettel, hátráltatnak a gyógyulásban! Ezt várja el a magyar nemzet minden érző szívű, az emberiességet a lelkében hordozó tagja! Mindegy honnan, mindegy hogyan csoportosít át Magyarország költségvetéséből, tegye meg! Tegye meg úgy, hogy más embereknek ne okozzon több szenvedést! Egyenlő jogokat az egészségügyben mindenkinek!

XI.
Lakhatás

Követeljük a lakhatás alkotmányos alapjogként való biztosítását, minden magyar állampolgár számára.

11.1   Több százezer családnak bizonytalan a lakhatása ma Magyarországon. Az átlagjövedelemmel rendelkezők jövedelmük kb. 25-30%-át fordítják háztartáskiadásokra, míg a legalacsonyabb jövedelműek a jövedelmük közel felét csak a lakhatásra költik. A szegénység növekedésével az energiaszegénység is egyre nő, egyre többen nem tudják megfelelően kifűteni a lakásukat. Jellemzően az alacsony jövedelmű családok rosszabb minőségű lakásokban élnek, melyek fenntartása sokba kerül. A közműhátralékot felhalmozó száma egyre növekszik. A lakáshitel-tartozásaik miatt tízezres nagyságrendekben kerülnek emberek az utcákra. Nem igaz, hogy dübörög a gazdaság!

11.2   A vázolt helyzet, hatványozottan igaz a magyarországi cigány családok lakhatási körülményeire, akiket gyermekeik állami gondoskodásba vételével fenyegetnek, mert egyszerűen képtelenek munka nélkül, segélyből fenntartani a megfelelő életkörülményeket. Mottónk: Ha telepfelszámolás, akkor óvatosság, előretervezés, és közösségi döntési struktúrában történjék.

11.3   Az állam szociális bérlakás programjai elenyésző számú embernek segítenek, támogatási rendszere alkalmatlan a valós segítségnyújtásra. Rezsicsökkentő akciói populista alapú látszatintézkedések, melyek nem segítenek a bajba került embereknek és általában a szolgáltatókkal való előzetesen vételárcsökkentő megállapodásokon nyugodnak. Az ingatlanjukra jelzáloghitelt felvevő embereket – különösen a devizaadósokat - örökös eladósodás és ingatlanjuk elárverezése fenyegeti.

11.4   Újra nemzetségek laknak együtt a szocializmus korában épített szocreál kockaházakban. A fiatal felnőtteknek esélyük nincs az állandó munkára ezért, a CSOK a gazdagabb réteget erősíti, a rászorultakat semennyire sem. A közmunkásnak is járjon CSOK, nem ő tehet róla, hogy csak állami munkahelye van, hanem az állam, amelyik a vállalkozásokat annyira terheli, hogy a piaci alapú munka lassan kuriózum a cigányok között!

11.5   A szociális alapú bérlakásokat egymás után forgatják át az önkormányzatok piaci alapú önkormányzati bérleményekké a jövedelem függvényben. Az azonban senki nem érdekel, hogy a jövedelmet milyen rendszeres kiadások terhelik! Miért hozzák még rosszabb helyzetbe az embereket? Miért veszik el az önkormányzati fedelet is a cigányok feje fölül? Nem engedjük, hogy néhány forint különbözet miatt kisnyugdíjasok ezreinek alakítsák át szociális alapúról piaci alapúra a bérleti szerződését!

11.6   Ha a gyermeklétszám növelése lenne az érdeke az országnak, miért nem építenek kis rezsiigényű szociális bérlakásokat a fiatal házasoknak? Miért nincsenek közösségi kezdeményezések e tekintetben önkormányzati segítséggel? Ha döntéshozók lennénk, évente 50.000 szociális bérlakás megépítésére törekednénk országszerte.

11.7   Mi úgy gondoljuk, hogy minden devizahiteles károsultja egy a finánctőke által gerjesztett manipulációnak, amit mihamarabb orvosolni kell. E tekintetben minden végrehajtási eljárást államellenesnek, törvénytelennek ítélünk meg abban az estben, ha tulajdonosnak egy lakott lakása van és nincs más ingatlanja. A Nemzeti Eszközkezelő feltételszabásait annullálnánk. Ma már nem 15.000, hanem szinte a felajánlott teljes lakásállomány megvételére sort kellett volna keríteni, amelyik lakhatási céllal áll a tulajdonosa rendelkezésére! Minden jelzáloghitelét törleszteni nem tudó lakás- vagy ingatlantulajdonosnak legyen lehetősége felajánlani az ingatlanját megvételre az államnak és a hitelező bank ugyanolyan adás-vételi kondíciókkal, mint jelen esetben léteznek, mindegyikről mondjon le végleg.

11.8   Itt is említést érdemel a magáncsőd jogintézménye, melyet ugyan bevezettek, de nem működik megfelelő hatásfokkal a keretszabályok miatt.

11.9   Meg kell említeni, hogy kb. 500 ezer nem lakott vagy elhagyott lakás van nyilvántartva Magyarországon. Eközben családok nyomorognak kislakásokban.  Sokan befektetni kívántak az ingatlanokba. Amikor azonban a társadalmi, erkölcsi és gazdasági válság bekövetkezett, elhagyták Magyarországot hátrahagyva az teljesen leamortizált ingatlanokat a véglegesség szándékával. Az önkormányzatok nem tudják kezelni ezt a helyzetet, mert amíg a lakott ingatlannal kapcsolatban néha igen szigorú elvárásaik vannak a tulajdonossal szemben, addig ezekkel a szellemingatlanokkal, szellemtelepekkel szinte semmit nem tudnak kezdeni. 

11.10   Javasoljuk, hogy az elhagyott, nem lakott ingatlanok felülvizsgálatát az állam kezdje meg, és ha a tulajdonos nem elérhető, örökösei nem jelentkeznek, törvény útján, meghatározott időt követően, az ingatlant az állam sajátítsa ki, a kártalanítás mértékét szabja alacsonyra, annak összegét tegye félre 5 év időintervallumra, melyet szükség esetén a tulajdonos, vagy az örökös/ök./ jelentkezésük után megkaphatnak kártalanításként. Az így felszabadult ingatlanokat, a lakással nem rendelkezőknek adja bérbe.

11.11   Hasonlóképpen kezelnénk a kizsákmányolt, lepusztított, elhagyatott gyár- és ipartelepeket. Ha a segélyt azért meg lehet vonni egy lakott ingatlan tulajdonosától, mert nem rendezett az udvara (bár ezen már a közmunkások szintjén változtattak), akkor - álláspontunk szerint – az olyan külföldi vagy akár magyar cégek által felvásárolt, majd tönkretett ingatlanokat is államilag ki kell sajátítani, ahol a tulajdonosok nem tarják be a reájuk vonatkozó magyar szabályokat.

11.12   Mivel a munkanélküliség és a lakhatási körülmények közötti szükségszerűen kialakult összefüggéseket senki nem vitatja, az áldatlan állapotok felszámolására a foglakoztatás bővítésével, a szociális célú bérlakások építésével, felújításával, a hátrányos helyzetbe került családok hatékonyabb segítségével lehetne állami intézkedéseket kezdeményezni úgy, hogy a megoldásba az érintetteket is be kellene vonni. A helyben kialakult szegénységet, a helyiek munkához juttatásával, a helyi közösségek kialakításával lehet enyhíteni.  

11.13   Töröljük el az életvitelszerű közterületen tartózkodásra vonatkozó szabálysértési tényállást és helyezzék hatályon kívül a „hajléktalanmentes zónákat” kijelölő helyi rendeleteket. Az Alaptörvényből távolítsuk el a hajléktalan emberek üldözését lehetővé tevő paragrafust. (AVM: 1. pont, a kriminalizáció eltörlése)

11.14   Az Országgyűlés módosítsa a végrehajtási törvényt, a lakástörvényt, a gyermekvédelmi törvényt és a szociális törvényt úgy, hogy senkit se lehessen megfelelő elhelyezés nélkül kilakoltatni. a szabályozás tartalmazzon garanciákat arra, hogy egyetlen gyereket se emeljenek ki a családjából csak azért, mert szülei elveszítették lakhatásukat. (AVM: 3. pont, az elhelyezés nélküli kilakoltatások tilalma)

11.15   A kormány dolgozzon ki olyan átfogó lakáspolitikai stratégiát, amely nem a lakástulajdonlást, hanem a biztonságos és megfizethető lakhatást támogatja. A lakáspolitikai stratégia elsődleges célja a lakás nélkül és lakhatási szegénységben élők helyzetének javítása, és a lakásvesztéssel fenyegetett emberek védelme legyen. Alakítsanak ki olyan átmeneti lakhatási formákat (pl. szobabérlők háza, emberhez méltó körülményeket biztosító munkásszállók), amelyek az alacsony jövedelmű embereknek is önálló lakhatást biztosítanak. Ahhoz, hogy a leginkább rászoruló emberek is biztonságban tudjanak élni, vissza kell állítani a normatív lakásfenntartási támogatást és radikálisan meg kell emelni összegét. (AVM: 4. pont, átfogó lakáspolitikát, amely a rászorulókat részesíti előnyben!)

11.16   A kialakítandó lakáspolitika központi eleme kell, hogy legyen a szociális bérletű lakások számának radikális növelése. Ez egyszerre jelenti új lakások építését, a meglévő önkormányzati lakásállomány fejlesztését, felújítását és az üresen álló magánlakások szociális célú hasznosítását. Az önkormányzati lakásállomány bővítése mellett szükség van a szabályozás átalakítására is egy központi lakbér támogatási rendszer kialakítása, és a lakások elosztási szempontjainak az egységesítése érdekében. Elengedhetetlen, hogy ezeknek a lakásoknak az elosztása során a leginkább kiszolgáltatott helyzetű igénylők előnyt élvezzenek.(AVM: 5.pont, kiterjedt szociális bérlakás-hálózat kiépítése)

11.17   Az albérlet árak az egész országban az egekbe szöktek, ami miatt még több embernek vált bizonytalanná a lakhatása. Emberek tömegei költik jövedelmük nagy részét lakhatásra, ami a magánbérleti szektor alulszabályozottsága miatt továbbra is gyakran indokolatlanul sok bizonytalansággal jár. Olyan országos és helyi szabályozást kell bevezetni, amelyek egyszerre ösztönzik a lakások bérbeadását, védik a bérlők és a tulajdonosok jogait, és korlátozzák az albérleti árak szélsőséges emelését. (AVM: 6.pont, a bérlakás-szektor szabályozása)

11.18   A Parlament vezessen be adót a hosszú ideig üresen tartott lakásokra. A befizetett adóból hozzanak létre egy lakhatási alapot az alacsony jövedelmű emberek lakhatásának támogatására. Az illetékes minisztérium hozzon létre szociális lakásügynökséget, ami segít az üres lakások tulajdonosainak ingatlanjuk kiadásában és a rászorulóknak pedig ezeknek a lakásoknak a szociális alapú bérletében. Törvényben meghatározott módon kapjanak adókedvezményt azok, akik az üresen álló lakásukat rászorulóknak adják ki.(AVM: 7.pont, minden lakásban lakjanak!)

11.19   Vezessék be az „Elsőként Lakhatás modell”  alapján működő szolgáltatások normatív finanszírozását. A hajléktalanellátó-rendszerre fordított közpénz egy részét különítsék el az utcán élő emberek tartós lakhatásba jutását támogató programokra, és írjanak ki pályázatot hosszú távú lakhatási programokra hajléktalan emberek számára. A szociális munkások képzésébe hangsúlyosan kerüljenek be az „elsőként lakhatás” megközelítéshez szükséges készségek és ismeretek. (AVM: 8. pont Elsőként Lakhatás program)

11.20   Az államnak feladata, hogy gondoskodjon azoknak a családoknak a lakhatásáról, akik méltatlan lakáskörülmények között élnek: szállókon, bizonytalan albérletben, leromlott állapotú, esetenként egészségkárosító bérlakásokban. A szociális ellátórendszer ma képtelen minden olyan családnak elhelyezést biztosítani, amely elvesztette a lakhatását, a családok átmeneti otthonaiban nagyon hosszú várólisták vannak. Az állam és az önkormányzatok nem csak, hogy megtagadják a segítséget ezektől a családoktól, de sokszor még a gyermekeik kiemelésével is megfenyegetik a szülőket, illetve ki is emelik őket a családból. Pedig ez a gyakorlat nem csak igazságtalan, hanem törvénytelen is. Követeljük a szegénység miatti gyermekelvételek megszüntetését! A gyermekek kiemelése helyett a családok egyben maradását és megfelelő lakhatását kell támogatni. (AVM: 9. pont, szegénység miatt egyetlen gyereke se emeljenek ki a családjából!)

11.21   Az Országgyűlés módosítsa az összes vonatkozó jogszabályt úgy, hogy ne a lakcím legyen az állampolgári jogosultságok alapja. Biztosítsák, hogy mindenki be tudjon jelentkezni oda, ahol valójában lakik. Az okmányirodák tartsák be a hatályos törvényeket és senkitől se tagadják meg a lakcím bejelentését, aki jogosult rá! A szociális, egészségügyi és oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy minden állampolgár hozzá tudjon férni minden szolgáltatáshoz és ellátáshoz, lakcímétől függetlenül. A lakóhelyet és tartózkodási helyet váltsa fel az ingyenesen és rendszeresen frissíthető értesítési cím intézménye. (AVM: 12. pont a lakcím-szabályozás felülvizsgálata)

XII.
Kultúra

„Követeljük, a magyarországi cigányok kulturális önazonosságának a jogát. Követeljük a strukturált intézményrendszert a kulturális autonómia gyakorlásához!” (Zsigó Jenő 25 pontjára is tekintettel)

12.1   Miközben az állam által finanszírozott roma nemzetiségi önkormányzatok az éves költségvetésük 70-80%-át reklám- és rendezvényszervezésre költik, valójában elvétve vannak olyan intézmények, ahol a roma kultúrát közösségi szinten gyakorolni lehetne. Nincsenek cigány közösségi házak, nincsenek cigány könyvtárak, cigány színházak, cigány hivatalok, ahol hivatalos ügyeket is lehetne intézni. Nagyon meglepődnének az állami hivatalokban, ha cigány tolmácsot kérne egy magyarországi roma, pedig jogunk lenne ahhoz, hogy anyanyelvünkön intézhessük hivatalos ügyeinket. Az állami elnyomás egyik formájának tartjuk ennek a helyzetnek a fenntartását, melynek más célja nem lehet, mint az asszimiláció, a roma kultúra veszendőbe hagyása. Emlékezzünk mindannyian a Roma Világsátor, mint Kulturális Centrum körüli hatalmas vitákra, mely végül a komoly európai uniós támogatás ellenére sem épült meg a mai napig, sőt még a helye sem lett kijelölve hosszú évek alatt.

12.2.  Célunk egyértelmű: A kulturális autonómia gyakorlásához tér kell. Strukturális, egymással kohézióban lévő államilag támogatott fenntartású roma identitású intézmények rendszerét kell létrehozni. Ezt az állam nem spórolhatja meg.

12.3. A kulturális, vagy számunkra inkább identitásalapúként megfogalmazandó önazonosság kérdésében - álláspontunk szerint - dűlőre kéne jutni. A jelenlegi szabályozás a származásra vonatkozó adatokat szenzitív adatként kezeli, mely egy szempontból érthető, azonban az is tény, hogy nagyon megnehezíti a célzott támogatások ellenőrizhetőségét. Így tűnt el 24 év alatt sokmilliárdnyi magyar forint romákra elkölteni kívánt forrás.

12.4. Hatalmas kérdés, hogy a romák felvállalják-e származásukat vagy sem! Mi azt valljuk, hogy egy a személyi igazolvánnyal együtt érvényes, igen szabályozott kiadási és felhasználási körülmények között megalkotott „nemzetiségi kártya”, - mely nem tesz különbséget a Magyarország nemzeti kisebbségek között – a magyarországi nemzetiségek érdekét is szolgálnak az által, hogy a célközönsége, adott célzott támogatásnak egyértelművé válna.

XIII.
Média

Követeljük az állami felelősségvállalást a cigányság társadalmi presztízsének, emberi méltóságának tiszteletben tartására, védelmére, helyreállítására. Inkluzív állami kommunikációt és médiát! (Részlet Zsigó Jenő 25 pontjából)

13.1   Jelenleg a magyarországi közmédia szerepét akként értékeljük, hogy sztereotípiákra épít, nem a valóságot, vagy csak a valóság egy negatív részletét tárja a nézők, hallgatók elé, ha cigányokról van szó. A társadalmi elfogultság és közöny visszatükröződik a hírműsorokban is, melyek bűncselekmények tömkelegéről adnak tájékoztatást önkényesen kiragadva a tudomásukra jutottak közül a botrányosat és a „cigányosat”. A nemzetiségieknek szánt havi pár óra, nem tudja kielégíteni egy népcsoport hírigényét. Roma identitású televízió nincs (csak internetes online, ami a letöltés korlátok miatt kevés emberhez jut el), a rádiós hírműsorok nem országos lefedettségűek, a Rádió „C” megszüntetésével szinte nem is hallhatók. A roma nyomtatott és internetes sajtóval hasonló a helyzet. Tulajdonképpen a roma média szétszórtan, sokszor állami támogatás nélkül, mások kegyelméből működik, miközben az állam milliárdokat költ erre a célra közpénzből.

13.2   Célunk, hogy a magyarországi cigányokkal kapcsolatos pozitív és negatív irányú ügyekről, hírekről is olyan működésében államilag támogatott, független, roma identitású média számolhasson be (megfelelő számú médiummal), mely országosan elérhető minden cigány ember számára.

13.3   Célunk továbbá elérni, hogy a közmédia tartsa be a romákkal kapcsolatban is az emberi méltósághoz való jogot, ne csak a cigányok elleni, hanem a melletti tényekről is tudósítson, és ne adjon felületet semmiféle elfogult, igazoltan hírnek.

XIV.
A nyugdíjasokhoz

14.1   A magánnyugdíjpénztárokat az állam felszámolta, vagyonukat beolvasztotta az állami szférába hatalmas hibát elkövetve ezzel. Mindannyian tudjuk, hogy egyre kevesebb aktív magyar állampolgár termeli ki adójának befizetésével, egyre több magyar állampolgár (közöttük adóbefizetést egyáltalán nem alkalmazó, külföldön élő személyek) nyugdíját, ami a nyugdíjak elértéktelenedését eredményezheti rövidesen. Mármint az államot működtetők szerint, akik e tekintetben is folyamatos félelmet gerjesztenek az emberekben a jövőjüket érintően. Mi úgy gondoljuk, hogy a nyugdíjrendszerbe való közpénz beinvesztálás mértékének emelésével ezt a problémát meg lehet és meg kell oldani jó gazda módjára, nagy tisztelettel az idősek iránt. Költsünk arra, ami jólétet eredményez, és azért költsünk rá, mert mi tudjuk, hogy a boldogabb ember kreatívabb ergo szabadabb és nem tud meglenni munka nélkül. Az idős ember is tud és akar is dolgozni, a neki megfelelő munkában, ha nem sújtják halálra a megszorító intézkedésekkel. Lehetőség, amivel milliók élnének, önként. Feladatunk, e tevékenységéknek a preferálása lenne.

14.2   Fentiekből következőleg vissza kell állítani a magánnyugdíj pénztári rendszert. Közelíteni kell egymáshoz a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjakat, melyeket úgy lehet kivitelezni, hogy az éves kifizetendő nyugdíjösszeg-emelések szintjén, sávosan alkalmazzuk az nyugdíjemelés mértékét. A kisnyugdíjas nagyobb százalékban részesüljön belőle, mint a magas nyugdíjjal rendelkező. Pártunk, egy matematikai viszonyszám megalkotására ösztönözné a gazdasági szakembereket, akik figyelemmel lennének arra, hogy a nyugdíjemelések és a minimálbérnövekedések aránya ne változzon számottevően és legyen figyelemmel a makrogazdasági mutatókra is, vagyis a gazdaság ne okozzon olyan reálérték csökkenést a nyugdíjakban, ami annulálja a nyugdíjemelés mértékét.

14.3   A rokkantak, fogyatékkal élők viszonylatában a legnagyobb kedvezmény elvét alkalmazva, csak és kizárólag az orvosi állapotfelmérésekre alapozva határoznánk meg a fogyatékkal, rokkantsággal kapcsolatos szabályozást, abba politikát semmiképpen sem vinnénk. Sávosan, az orvosi javaslatot figyelembe véve ítélnénk meg a járadék összegét, amit 5 évente vizsgáltatnák felül. 

14.4   A szolgálati járandóságban részesülőket, azokat, akiknek 2012. január 01-én elvették a nyugdíját kártalanítanánk, visszaállítanánk az eredeti állapotot és megszüntetnénk mindenféle csökkentés jogcímen megfogalmazott jövedelemmegvonásukat is. Ehhez az Alaptörvényt is módosítanánk!

XV.
Közlekedés

15.1   Megfigyelhető tendencia, hogy egyre több városnak titulált 10.000 fő feletti településen nincs helyi járatú közlekedés. Elvárják az idős emberektől, hogy 3-5 kilométert kerékpározzanak, ha a központosított kereskedelmi helyekre el akarnak jutni, vásárolni. Aki nem tud biciklizni az, ha tudja, felfogadja a szomszédot ideiglenesen taxisnak, vagy megy gyalog! Tényleg foglalkoznak az idősek életkörülményeivel, vagy csak a nyugdíjasok szavazatára kíváncsi minden politikus? Mennyivel ér többet egy budapesti nyugdíjas, mint egy nem budapesti?

15.2   Az elmaradottabb térségekben a századelőn gyorsabban haladtak a vonatok, mint mostanában. Tegyék korszerűbbé a vasúti közlekedést!

15.3   Budapest viszonylatában átfogó tervekre van szükség sürgősen. Az agglomerációból érkező gépjárművek millió járják Budapest útjait. A P+R parkolókat különösen preferálni lenne szükséges a metróvégállomásokon a forgalmasabb csomópontok környékén, mert a fővárosban élők számára sokszor élhetetlen a város, saját gépjárműveikkel képtelenek parkolni.

15.4   A közösségi közlekedés reformja, a metróhálózatok bővítése, a főváros úthálózatának felújítása közös ügy, melyre forrásokat kell bevonni. 

XVI.

Közbiztonság

15.5   2014 óta a közbiztonsági helyzet sokat romlott. A településeken – különösen a mélyszegénységben élők között – megvetette a lábát a drog. Az uzsora törvény hatására vannak ugyan változások, de a mai napig is emberek ezreit tartják sakkban a szegénység vámszedői. A szegregátumokban élő, főként cigány emberek nem férnek hozzá a szolgáltatásokhoz, nyomortelepeiket az „elszemetesedés” és a kóbor állatok elszaporodása jellemzi. Termelni felesleges, mert sok a terménylopás, télvíz idején a falopás. Az emberek jövedelmi viszonyaik miatt, a hasonló életkörülményekre tekintettel, hasonló jellegű bűnös cselekményekkel próbálják meg túlélni a legkritikusabb időszakokat! 

15.6   A gettók környékén szinte csak közfoglalkoztatás zajlik, a fiatalok előtt semmiféle jövőkép nincs. Fedett közösségi térrel nem rendelkeznek, a közszolgáltatások akadoznak, sok helyen a vízbázis elérése is komoly kihívás, az úthálózat-felújítások rendre elkerülik őket. Az ott élők másodrangú, lenézett emberekké válnak, szegregált óvodákban, iskolákban nőnek fel, és nagy valószínűsséggel vagy bűnözők, vagy közmunkások válnak belőlük. Ez a fajta helyzet, megöli bennük a kreativitást, felerősíti az erőszakot és bizony sokszor a társadalmi csoporton belüli erőszak is nagyobb méreteket ölt, mint a kívülről érkező.

15.7   A bürokratikus hivatali rendszer visszaélései általában retorzió nélkül maradnak, nagy a cigányellenesség hazánkban!

15.8   A nagyobb településeken a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés könnyebb, de a létszámból fakadóan is veszélyesebb élni. Makrogazdasági szempontból megfigyelhető az elitesedés, és egyre több a komoly gazdasági kihatású vagy korrupciós bűncselekmény is, melyek felderítési mutatói elégtelenek.

15.9   Nem értünk egyet a Csemegi- kódexre hajazó büntethetőségi korhatár leszállításával! Egy gyermek maradhasson meg gyermeknek a 14 éves kora betöltéséig, hisz ha eltorzul a fejlődési pályája, azért általában mindig egy felnőtt a hibás! Állítsák vissza a büntethetőségi korhatárt a 14. életévre!

15.10   A közigazgatás minden érintett egysége vegyen részt egy államilag kialakított drogprevenciós program megvalósításában. A drogfüggőket és egyéb szenvedélybetegeket pedig, amennyiben mások – különösen a velük együtt élő családtagjaik életvitelét negatív irányba terelik - (például a családon belüli erőszak okozói, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg), bizonyos esetszám után kötelezzék kényszergyógykezelésre. E tekintetben a védelemben részesülő jogát erősebbnek tekintjük, a függőségben szenvedő ember jogánál!

Záradék:

Általában a nők, de különösen a roma nők szerepe mindig háttérbe került! Pedig ők a mi anyáink, lányaink, életünk társai, akiknek a roma politikai hon- és érdekvédő harcunkban is részt kell vállalniuk! Mindezt az egyenjogúság nevében, a férfiaknak, a nők előtti főhajtása mellett.

Kinyilatkozzuk, hogy a roma nők és férfiak egyenjogúak, egyenlő méltósággal viseltetnek egymás iránt! A roma nők emancipációjának valódi megteremtését elsődleges feladataink közé soroljuk!

 „A bőrszín természetesen összeköti a cigányságot. Természetes módon. Egyrészt a történelmi múlton keresztül. A cigányság sok-sok évszázada él fehér környezetben, és megmaradt, ami nagyon értékes tulajdonságokra és képességekre utal. Az őseink iránti tisztelet, akiknek az életünket köszönhetjük, akik barna bőrszínűek voltak, megköveteli a bőrszínünk elfogadását, egymás tiszteletét. Az elfogadás és elismerés politikáját magunk között is.  A barna bőrszín magában hordoz történelmi emlékeket, tapasztalatokat, kollektív tudást, kultúrát, nyelvet, és mai szóhasználattal „mémeket”. (A kultúra eleme, amely genetikán kívüli eszközökkel – elsősorban utánzással – adódik át.)

Összeköt bennünket a holokauszt, amikor ki akarták irtani a magyarországi cigányságot, és meg is tették volna, ha tovább tart a II. világháború. Ez az eszme a hazánkban Magyarország nem védte meg a zsidó és a cigány honfitársait.

A bőrszín összeköt bennünket úgy is, hogy egy kirekesztő, fajgyűlölő társadalomban a bőrszín hívja le a fajgyűlölő, reflektálatlan indulatokat és cselekvéseket. A fajgyűlölet intézményesült a cigánysággal szemben, tetten érhető a törvényekben, a médiában, a parlamentben, az intézmények működésében, és a hétköznapi többségi gyakorlatban, a „hétköznapi fasizmusban”.  

A cigányság kollektív áldozata a hátrányos faji megkülönböztetésnek. Ezeket a sérelmeket a bőrszíne alapján szenvedi el. Nem csak a történelmi múlt, a közös sorstudat is összeköti a cigányságot. A fajgyűlölet alapvetően társadalmi és elméleti konstrukció, amely alapvetően a fehértől különböző barna bőrszín miatt veszi célba a cigányságot.

A Magyarországi cigányságnak a neki szánt hátrányos közös sorsba kényszerített, kirekesztett életet, sorsot nem kell eltűrnie az idők végezetéig. Értékké kell formálni a cigányságát, és politikai erőt képezve részt és felelősséget kell vállalni a törvényhozásban. A magunk erejéből. A magunk akaratából. Magyarország és a cigányság jövőjéért. Közös sorstudatunk, emberi értékeink, önbecsülésünk, és felelősségérzetünk alapján széles körű emberi, kisebbségi, társadalmi és politikai szövetséget kell létrehoznia a cigányságnak.

Esélyt és erőt kell adni magunknak. Nincs más választásunk, mint a választói politikai jogunk erővé formálása.” (Zsigó Jenő)

Nekünk, ennek a piramisnak az aljából kell a tetejére érni.

Kérünk mindenkit, hogy segítse a munkánkat!

MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT

2018. január 22.

jegyzi:

Horváth József sk.
elnök