A szabadságnak ára van. Mindenki fizet érte. Ki így, ki úgy. Ma jogerősen erről hozott ítéletet a függetlennek nevezett magyar bíróság! A jövő most kezdődik!

A szabadság ára

Hosszú-hosszú évek harcos munkája, megszámlálhatatlan kiállás és végtelen szolgálat az, amit az igazságért, a közjóért tettem azzal a hittel, hogy az igazság mindig győzedelmeskedik. Hátszél, bázis és támogatás nélkül szembe szállva az aktuális hatalommal, emberekkel. Aki figyelemmel kísérte munkámat, az tudja, hogy az elmúlt időszakban számos esetben életveszélyes fenyegetésekkel, egyre durvább hangvételű véleményekkel, és bírósági perekkel kellett szembenéznem. Hiszek és hittem igazamban, így mertem bátor lenni. Akkor is, amikor egy sajtóperben a cigánynak titulált médium újságírójaként betűre pontosan megegyező keresetben az SZGYF-el szemben jogerősen csak engem ítélnek el, és ugyanazért mást, a 444.hu oldalt teljes egészében felmentenek. Akkor is, amikor bátran és őszintén le merem írni, kimerem mondani a valóságot, és börtönbüntetést kérnek rám. A mindig talpig becsületes és tisztességes, kizárólag a cigányság felemelkedéséért dolgozó nő, az Országos Roma Önkormányzat nevű bűnszövetség volt gazdasági vezetőjének, Farkas Flórián egyik legfőbb bizalmi emberének ma nagyobb a tisztessége és a becsülete mint azoké, akik az igazságért nagyon komoly áldozatokat hoznak. Ma azoknak van becsülete, akik a köztörvényes bűnt, a lopást szabálytalansággá keresztelik, és a közpénz egyszerű zsebpénzzé alakítják. Azok a tisztességesek, akik leplezik a bűnt, akik pártolják a bűnösöket, akik nyíltan, szemrebbenés nélkül hazudnak.

Ma jogerősen erről hozott ítéletet a függetlennek nevezett magyar bíróság!

Öngyilkos küldetés ma bátornak, merésznek, harcosnak lenni. Főleg akkor, ha ebben a küzdelemben egyedül maradsz. Amikor jogvédő szervezetek, ügyvédek, támogatók, magukat donorszervezetnek tartók segítségére nem számíthatsz, amikor a bajt észlelve faképnél hagynak azok, akikről azt hitted kiállnak majd érted. Magányodban eljön a pillanat, hogy mérlegelj, vajon érdemes-e tovább harcolni vajon megérte-e az a rengeteg áldozathozatal, amit önzetlenül tettél?

Temetjük a sajtószabadságot. Vajon mikor temetjük az újságírást, és vajon mikor temetjük majd magukat az újságírókat? Vajon mikor jön el nálunk is az a pillanat, amikor a diktatúra kiteljesedik, és a szabad véleménynyilvánításért, az igazság tényszerű bemutatásáért vasrács, sötét szoba jár hosszú évekre, évtizedekre, vagy mikor fordul elő itt is, hogy egy autóbaleset, vagy egy eltévedt golyó akadályozza meg a tények nyilvánosságra hozatalát?

A szabadságnak ára van. Mindenki fizet érte. Ki így, ki úgy. Akkor is, ha az csak lemondással jár. A szabadság áldozathozatalt követel.

A magam szabadságáért és azért, amit képviselek, amiért küzdöttem, nagyon sok áldozatot hoztam. Nem kértem érte soha semmit. Az elmúlt másfél évtizednyi önkéntes harcos munkám ellenszolgáltatás nélkül végeztem. Megelégedtem a szóbeli elismeréssel, még akkor is, ha ez viszonylag ritkán fordult elő. De tudtam, jó ügyet szolgálok, és a némák maradtak is így gondolják.

Az elmúlt egy hónap történései viszont válaszút elé állítottak: vagy harcolok tovább a sajtószabadságért, az igazságért, kockáztatva saját szabadságomat is, vagy engedek az érezhető nyomásnak, és hagyom, hogy a rossz győzedelmeskedjen, és végül megsemmisülve elkullogok.

Két fontos csatát vesztettem. A következő időszak dönti el, hogy ezzel a vajon elvesztem a háborút is.

Eddig nem voltam politikai koldus, nem kértem sem alamizsnát, mert büszke voltam arra, hogy egy teljes médiumként dolgozó, tevékenykedő rendszert tudok mindennemű külső támogató, szponzor, donor nélkül működtetni. De eljött az a pillanat, amikor a saját egzisztenciámat és fizikai szabadságomat is veszélyben érzem. Azt remélem, az általam eddig végzett munka által felépített és kiharcol eszme és érték, talán ér annyit, hogy megmentsék.  

Két jogerősen elveszített bírósági perrel mögöttem, és egy feltehetően hosszasan elhúzódó személyiségi jogi perben felmerült költségeket már nem tudom vállani. Eljött az a pillanat, amikor a sok segítségnyújtásom, kiállásom után nekem kell segítséget kérnem. Még akkor is, ha ez megalázó.

Bízom azokban, akik értékelték és értékeli a RomNet oldalán, vagy a közösségben végzett aktivizmusomat,  és a biztató, sajnálkozó szavak mellett, vagy helyett, most valós összefogást mutatnak. Remélem, hogy a másfél évtizedes tevékenységem ér annyit, hogy a magukat demokratának vallók, az igazságot keresők egy apró áldozatot hozzanak, és támogatnak a túlélésben, a fennmaradásban, a szabadságban.

Az elveszített sajtóhelyreigazítási perben és a rágalmazás vétsége miatti büntetőperben felmerült költségek a RomNet alapműködésének több mit fél éves költségét teszi ki, ami ellehetetleníti az új alapokra helyezett jövőnket. Rajtunk kívülálló okok miatt elvesztett perben két ével ezelőtt már több mint félmillió forintot ki kellett fizetni a Jobbiknak, mert megsértettük egy véleménycikk megjelentetésével a jó hírnevüket, ezzel be is csődölt a honlapot működtetett alapítvány. Most pedig attól kell rettegnünk egy év próbára bocsátás mellett, nehogy újra leírjuk, hogy az ORÖ-ből és más hazai és uniós forrásokból sok száz millió forintokat loptak el felelős személyek, és azok jó része nem kizárt, hogy magánzsebekbe vándorolt, mert hamarabb kerülhetünk rács mögé, mint a közpénzvarázslók.

Arra kérem hát azokat, akik értékelik a RomNet munkáját, akik fontosnak tartják a hiteles újságírást, a szabad véleménynyilvánítást, vagy akár az én tevékenységemet, hogy segítsenek a több százezer forintos költségek megfizetésében, hogy legalább a remény megmaradhasson, hogy egy rövid időszakig még működőképes maradhasson Magyarország egyetlen napra készen működő médiuma.

Az, aki teheti, arra kérem, lehetőségeihez képest adjon támogatást a megmaradáshoz, a jövőhöz és a reményhez.

Mást nem tehetünk érte, csak megköszönjük, és tovább dolgozunk ugyanolyan hittel és elszántsággal, ahogyan eddig. Azt is köszönjük, hogy mindezt végigolvasták!

Ez a segítőkészség lehet számunkra most A Szabadság ára!

Hidvégi-B. Attila

Támogatás aki tud, szeretne, vagy akar adni számunkra, ide juttathatja el:

Egyesület a Romnet Hírportál Megújításáért

Erste Bank – Számlaszám: 11600006-00000000-80490258       

IBAN: HU 42-  11600006-00000000-80490258       

SWIFT: GIBAHUHB