Kétszeres jövedelem, duplaannyi internet-előfizetés – Északnyugat-Magyarország egyre jobban elhúz, miközben a Dél-Dunántúl és az északkeleti országrész a reménytelenségbe hullik.
Ötven kilométer és legalább ötven év választja el egymástól Borsod legfejlettebb és legelmaradottabb járását: a Tiszaújvárosit és az Edelényit. A felzárkózó vegyipari fellegvárat – az egykori Leninvárost és környékét –, illetve a valaha barnaszénből élt Bódva-völgyet. Az évtizedekben mérhető különbség az életminőség majd minden mutatójában érzékelhető, mintha nem egy megye két szegletéről, hanem két külön országról lenne szó.
A szlovák határig húzódó, tölcsér alakú edelényi térség egyre inkább leszakad, néhány más északkeleti járással – köztük a megye legkeletibb sarkában lévő, az iskolázatlanságban például verhetetlen Cigándival – váltakozva rendre az országos fejlettségi rangsorok legvégén áll. A járásközpont kisváros egyre jelentéktelenedik, tavaly elvesztette „saját” parlamenti mandátumát (a környéket besorolták a sajószentpéteri körzetbe), állami gimnáziuma egyházi kézbe került. Lezárt tárnák és rozzant bányásztelepek idézik a múltat. A kórháza viszont megmenekült a vissza-visszatérő bezárási veszélytől, aligha függetlenül attól, hogy igazgatója a környék befolyásos orvosa, Daher Pierre, aki 2014-ig a Fidesz parlamenti képviselője volt. Elcsatolták viszont a járástól az idegenforgalmi vonzerőt jelentő Jósvafőt és Aggteleket, így a két település nevét viselő vasútállomás már más járásba esik, mint a cseppkőbarlangokról híres falvak. A környék egyetlen országos hírű látványossága az edelényi Coburg-kastély maradt, amelyet több évtizedes elhanyagoltság után a 2014-es országgyűlési választás idejére felújítottak.
Közlekedés Velencén és Sellyén. Járás és egy helyben járás
Az aprófalvas térség helyzete reménytelennek látszik. A dimbes-dombos vidéken rossz a föld, gyakoriak az árvizek, a rendszerváltás utáni iparosítási próbálkozások kudarcot vallottak. Néhány hasonló adottságú abaúji faluban az hozott mostanában felpezsdülést, hogy Szlovákiából, Kassáról és környékéről egyre többen átköltöznek a határ déli oldalára, dolgozók is, nyugdíjasok is. Korábban eladhatatlan ingatlanok keltek így el, de Edelény térsége ebből is kimaradt: onnan már messze van Kassa. Vonatközlekedés nincs a kelet-szlovákiai nagyvárosba a Bódva-völgyből, bár Trianon előtt (és 1938 után évekig) volt, a sínek ma is megvannak. A 120 éves összekötő szálak elvágásának esztelenségére jellemző, hogy miközben a háromnegyed részben most is magyar Bódvavendégi (Hostovce) Szlovákiához tartozik, az apró falu (rég lezárt) vasútállomása Magyarországon maradt. Mindezek ellenére egyre többen keresnek munkát a határ északi oldalán, újraélesztve azt a KGST-időkből ismert megoldást, hogy Szlovákiába ingáznak dolgozni.
Noha az ingatlanok olcsók – még a két városban, Edelényben és Szendrőn is jó állapotú, 100–120 négyzetméteres családi házakat lehet kapni 8–10 millióért, a falvakban pedig akár negyedennyiért is –, aki teheti, elvándorol. Magyarországon belül is érzékelhető az Európa-jelenség: a gazdag, de öregedő északnyugati és központi térségbe törekszenek a lakók a keleti vidékekről, ahol kevés a munka és sok a gyerek. Ez a váltás azonban csak a fiataloknak, és közülük is csak keveseknek sikerül. Az 50 fölöttiek szinte ott ragadnak, elsősorban az ingatlanárak nagy különbsége miatt. Maradnak, de nem sokáig élnek: az Edelényi járás azoknak az egyike, ahol a legkisebb a születéskor várható élettartam. Ráadásul az itt élők meglehetősen szegények, hiszen e környék a jövedelmek tekintetében is a rangsor alján található (lásd táblázatunkat).
A falvak egy része vészesen öregszik. Az, hogy a térség összességében mégis fiatalodik (lásd ábránkat), azzal magyarázható, hogy a közel 35 ezer lelkes, 45 településes járás egyes falvaiban kiugróan magas a cigány lakosság aránya. Néhol – például Szendrőládon – már a népszámlálási adatok szerint is többségben vannak a magukat romának vallók, akik jellemzően nagycsaládosok. Arányukat növelik az olyan akciók, mint a miskolci, amelyben a diósgyőri focistadion környékén lerombolják a számozott utcák telepeit, hogy a többségében cigány lakókat a megyeszékhelyen kívülre szorítsák. Nyilvánvaló, hogy a romos lakásokból kikényszerítetteknek nem lesz pénzük városi lakásra, többségük a távolabbi falvak üresen álló ingatlanaiban találhat új otthonra. Ez viszont növeli e kistelepülések gondjait – például nő a segélyekre jogosultak száma, meg kell oldani a gyerekek iskoláztatását –, és ha az áttelepülés felgyorsul, akkor nő majd a régi falusiak és az új beköltözők közötti feszültség.
Ha a vasút volt a XIX. század végén a fő közlekedési ütőér, akkor a XXI. század elején az autópálya az. Mindent elárul a két járás esélyeiről, hogy az Edelényit messze elkerülik a sztrádák, miközben a Tiszaújvárosit kettő is keresztezi: a Miskolcra tartó M30-as és a Nyíregyházára vezető – és Debrecen felé elágazó – M3-as. Ahogy az 1896-ban átadott Bódva-völgyi vasút összekötötte a Gömör–Szepesi-érchegységben eredő kis folyó mentén Miskolcot és Kassát, úgy kapcsolódott be egy évszázaddal később az autópálya-hálózatba Tiszaújváros. Amely nem is létezett még akkor, amikor Edelény környékén már több mint fél évszázada vonat zakatolt, hiszen csak 1955-ben kezdték építeni a szocialista iparvárost és az ide vezető – ma már villamosított – vasútvonalat. A település új, korábbi szántóföldeken emelt lakásaiba 1957-ben kezdtek beköltözni. A gyorsan népesedő falu 1966-ban kapott városi rangot, de 1971-ig a Tiszaszederkény nevet viselte, majd 1991-ig Leninvárosnak nevezték. Az akkori politikai hátszelet jelzi, hogy e néven, a nyolcvanas évek elején, járási székhely lett; e döntést a régi központ, Mezőcsát bánta, amely csak 2013-ban kapta vissza e rangját egy újonnan létrehozott, kisebb járás élén.
| Gárdony: zöldövezet, kilátással |
„Már csak egy uszoda hiányzik. 27-28 ezer ember él a környéken, Gárdony járási székhely, megérdemlünk tehát egy uszodát is, legyen akár Gárdonyban, akár Velencén” – határozta meg a fejlődés irányát tavaly nyáron L. Simon László. A Miniszterelnökség politikai államtitkára lokálpatriótaként hosszú ideje áll a járásbeli fejlesztések élére, talán nem függetlenül attól, hogy ezzel egyszersmind családja boldogulását is segíti. Lobbierejének bizonyságaként például kialkudott 490 millió forintot arra, hogy a gárdonyi vehesse át az ercsi rendőrség feladatait, és sikerült forrást találni a Gárdony és Zichyújfalu közötti – L. Simon panziója mellett elhaladó – út hét éve halogatott felújítására is. A költő-kultúrpolitikus nem kezdő gazdálkodó: örökölt és vásárolt is saját nevére szőlőbirtokokat és szántóföldeket. Fitneszedző, cégvezető felesége legújabban 280 millió forintért vett földet, gyarapítva ezzel a Gárdony és Agárd környéki, borászatot és panziót is tartalmazó családi vagyont.
Legalább ilyen ígéretesen épül és szépül a Velencei-tavat körülölelő, két városból és nyolc községből álló Gárdonyi kistérség is, amely mára a 25 legfejlettebb magyarországi járás egyike lett. S ott van a 2012 és 2014 között legnagyobb mértékben javuló pozíciójú járások között is.
Igaz, olykor megbicsaklik a fejlődés. Ez történt a sokáig elátkozottnak hitt, végül több mint kétmilliárd forintot felemésztő, homokos műtengerpartot és egy strandplázát is magában foglaló Velencei-tó kapuja projekttel, ami hároméves csúszással, rengeteg vita és az első kivitelező csődje után, 2014-ben készült el. A járás legújabb nagyszabású terve, az agárdi városrész új központja az őszre valósulhat meg.
Székesfehérvár és tulajdonképpen akár Budapest zöldövezete – mondják a szezonban megduplázódó lakosságú járásról, népszerűségét pedig azzal magyarázzák, hogy igazán élhető környék. Errefelé nem az el-, sokkal inkább a bevándorlás a jellemző: a Fejér megyei járásban átlagosan évi 1,34 százalékkal, azaz 300 fővel emelkedik a lélekszám. Az emberek többsége a mezőgazdaságban és a szolgáltatásokban dolgozik, településenként átlagosan 150 cég működik, szerteágazó profillal. Sokat fejlődött a szolgáltatóipar is: már régen nem csak néhány apró bolt és egyetlen bank jelenti errefelé az ügyintézési, vásárlási lehetőségeket, 11 bolt jut száz lakosra. Elérhető minden valamirevaló élelmiszerlánc, iskolák, óvodák, szakrendelések.
Ami pedig nincs – például kórház, mozi vagy színház –, az van Székesfehérváron vagy akár Budapesten. Utóbbi sem irreális felvetés, hiszen az autópályának köszönhetőn akár 20 perc alatt teljesíthető a Gárdony és a főváros közötti távolság. A lakók harmadának van kocsija, de a közeli nagyvárosokba vonattal is könnyen és kényelmesen el lehet jutni; uniós forrásból megszépült a Budapest-Kelenföld–Székesfehérvár vasútvonal, és az év végéig csaknem 40 milliárd forintból megújul a székesfehérvári állomás is. Így nem meglepő, hogy a járás lakóinak csaknem a fele ingázik. Míg a nagyvárosok könnyedén, a tó körüli települések már kevésbé jól megközelíthetőek: Pákozdról és Sukoróról például csupán napi kétszer-háromszor, Szabadegyházáról pedig egyszer sem lehet átszállás nélkül bebuszozni a járási központba. A munkanélküliség is az országos átlag alatti, a regisztrált álláskeresők aránya 4 százalékos volt 2014-ben.
Politikailag változó a kép: a térséget 1990-től kezdve négy cikluson át Ecsődi László (MSZP, 2011 óta DK) képviselte a parlamentben. 2010-ben viszont elvesztette a baloldal a területet, előbb L. Simon, majd négy évvel később Tessely Zoltán volt bicskei polgármester lett a térség országgyűlési képviselője. Õ azóta Orbán Viktor szülőfalujának miniszteri biztosaként szerzett magának hírnevet, ami ugyancsak ígéretes fejlemény a jövőt illetően.
A térkövezett főtereken és díszes szökőkutakon túl jut pénz további hangulatjavító intézkedésekre is. Körbebiciklizhető az egész tó, és a békákat sem gázolják halálra a 70-es úton, miután 500 millió forintból „békaügető” épült. (PÁLMAI ERIKA) |
Teljesen más vidék ez, mint az edelényi. Ez síkság, a Tisza keleti oldalára is átnyúló város mögött az Alföld folyójával, stabilan termelő iparvállalatokkal. A járás lélekszáma kisebb, csak 16 település található benne, a lakosság fele pedig magában a 16 ezres Tiszaújvárosban él. A térségek politikai színezete is más. Edelény polgármestere az exfideszes Molnár Oszkár (független), Tiszaújvárosé pedig Bráz György (MSZP), aki 2014-ben 72 százalékot kapott, miközben fideszes ellenfele csak 26-ot. Molnár is legyőzte kormánypárti kihívóját: a jobbról előző politikus tíz százalékpontot vert rá a fideszes versenytársra. Míg Tiszaújváros stabil baloldali fészeknek számít, Edelény ingadozó. Az iparvárost és környékét az országgyűlési választáson csak 2010-ben vette be a Fidesz. Akkor még önálló választókerület volt, aztán a mezőkövesdibe olvasztották; 2006-ban az MSZP-s jelölt még simán, az első fordulóban győzött (pedig az SZDSZ külön indult). Edelény sokkal szorosabb eredményeket produkált. A 2006-os választáson Gúr Nándor (MSZP) mindössze 3 vokssal előzte meg az akkor még fideszes, és 1998-ban és 2002-ben is győztes Molnár Oszkárt, aki az első fordulóban még vezetett (és végül területi listán jutott be az Országgyűlésbe). Õ aztán négy évvel később visszavágott: miután a zsidókra és cigányokra tett bántó megjegyzései miatt a Fidesz nem jelölte, már függetlenként nyert Edelényben, és nemcsak Gúrt előzte meg, hanem a fideszes Dahert is.
| Sellye: béresek Ormánsága |
„Egyre süllyedünk lefelé. Pedig minden adottságunk megvan ahhoz, hogy felemelkedjünk. Kifejezett törekvés van arra, hogy tönkretegyék a vidéket. Az önálló gondolkodástól megfosztott béresek társadalma lett az Ormánság, ahol a közmunkával az embereket nem bevezetik a munka világába, éppen ellenkezőleg. Pedig ha kapnának, az emberek a saját földjeiken mindent megtermelhetnének maguknak, s nem lenne szükség segélyre meg közmunkára” – ad velős elemzést az ormánsági mindennapokról Lantos Tamás, az alig több mint hatvanlelkes, de több mint húsz közmunkást foglalkoztató Markóc polgármestere.
A Baranya megyei zsákfalu a Sellyei járás peremén, a horvát–magyar határ mellett fekszik; onnan már csak visszafelé lehet jönni. A leghátrányosabb helyzetűek közé sorolt, 38 településből álló járás lakossága alig haladja meg a 14 ezret. Markóc alig 60 kilométerre, 45 perces autóútnyira fekszik Pécstől, a megyeszékhely megközelítése tömegközlekedéssel mégis nagyon nehézkes. Vasút nem jár errefelé, a napi két busz közül pedig a hajnalival bő másfél, a délutánival viszont – átszállással – több mint két és fél óra alatt lehet csak beérni a megyeszékhelyre.
A nehéz megközelíthetőség a sellyei térség apró, néhány száz lelkes településeinek szinte mindegyikére jellemző. Ahogy az elkeseredettség is. Ami nem csoda: a munkaképes korúak 22,4 százaléka munkanélküli. Nem is nagyon lenne hol elhelyezkedni, a térségben nincs olyan vállalkozás, amely száznál több dolgozót tudna foglalkoztatni, a mezőgazdasági cégek túlnyomórészt mikro-, illetve kisvállalkozások. Csupán három olyan mezőgazdasági cég akad, ahol folyamatosan 40-42 embernek tudnak munkát adni. A települések elöregedőben vannak, a nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban részesülők ezer lakosra vetített száma meghaladja a háromszázat.
Ebben a járásban a természetes fogyás mértékét csak az elvándorlás tudja túllépni. Aki tud, külföldre megy, Németországba, Angliába, minden száz lakosból 12 már elköltözött 2001 és 2011 között, 2011 óta pedig csak erősödött ez a tendencia. De sokan ingáznak Nyugat-Magyarországra is. „Van, aki még lakást is kap, hiszen Győrben, Veszprémben hatalmas a munkaerőhiány” – mutatja Nagy Attila, Sellye polgármestere az önkormányzat hirdetőfalára kiaggatott álláshirdetést, amely építőipari munkásoknak kínál jó fizetést plusz fizetett albérletet.
Ez egy ördögi kör. Nincs munka, az emberek menekülnek, ezért lehetetlen vállalkozót csábítani az ipari parkba, hiszen nincs képzett munkaerő – vélekedik egy helyi agrárvállalkozó. A sellyei polgármester szerint viszont a közmunka jelenti a vakvágányt.
A megyei kormányhivatal adatai szerint is a támogatott, főként a közmunka túlsúlya a jellemző a Sellyei járásban. „A tavaly novemberi zárónapig bejelentett 3268 állásajánlat közül csupán 2,6 százalék nem kötődött valamilyen támogatáshoz” – írták kérdéseinkre válaszolva. Hiába indult el Tiffán Zsolt országgyűlési képviselő bábáskodásával négy évvel ezelőtt a 25 milliárd forintos költségvetésű Õs-Dráva program, az azóta megépült kerékpárút-hálózat és a látogatóközpont nem töltötte meg turistákkal a helyi vendégházakat, amelyek szolgáltatásait jobbára az útépítők és a vadászok veszik igénybe. Az ezer állandó lakosra jutó vendégéjszakák száma lassan egy évtizede nem éri el a 33-at.
S kilátás sincs fejlődésre. Az oktatási rendszer leépült, óvoda csak a települések egynegyedében van, általános iskola szintén, ráadásul a térségben száz 17 év alatti gyerekből 74 rendszeres gyermekvédelmi segélyben részesül, magyarul hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű. A diplomások aránya csupán 6 százalék, ami az ország járásai közül az egyik legalacsonyabb, és a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők is csak 16 százalékát teszik ki a 18 évesnél idősebb népességnek.
(RÁCZ TIBOR)
|
Nemcsak a vezetés, hanem a látkép is szocialista Tiszaújvárosban. Panel lakótelepek, szögletes közintézmények jellemzik a várost, míg Edelény környéke családi házas, falusias. Kórháza nincs a Tisza-parti településnek, történelméből adódóan műemléke se, a büszkesége egy termálfürdő. A változások azonban itt is érzékelhetőek: 2013-tól például már „a keresztény erkölcsiség szerint nevelő-oktató” katolikus intézményként működik az egykori Arany János Általános Iskola, és van református társa is.
