Törvénytelenül nyilvánítottak fogyatékossá két roma gyereket– állapította meg a Legfelsőbb Bíróság.
„Én is ugyanolyan normális gyerek vagyok, mint a többi, nem pedig bolond, aminek évekig néztek”- mondta az egyik kamasz fiú, aki a kártérítést tanulására költi majd. Autószerelő akar lenni, de a „kisegítős bizonyítványával” nem vették fel sehova, és ezért neki kell fizetnie a tanulmányait.
Ahogy arról a Roma Sajtóközpont korábban beszámolt, két indokolatlanul fogyatékosnak minősített roma diák ügyében indított kártérítési pert még 2006 szeptemberében az „Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) a nyíregyházi Göllesz Viktor Speciális Szakiskola és Általános Iskola, a Szabolcs – Szatmár – Bereg Megyei Önkormányzat és a fenntartásában működő tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottság ellen. A három és fél évig húzódó eljárásban a Legfelsőbb Bíróság elmarasztalta a szakértői bizottságot és az azt fenntartó megyei önkormányzatot. Mohácsi Erzsébet, a CFCF vezetője az RSK kérdésére elmondta, nem éppen az az ítélet született, amire vártak, de azt elérték, a tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottságok többé nem merik megtenni, hogy a gyerekeket szülői felügyelet nélkül vizsgálják, és nem értesítik arról őket, hogy van jogorvoslati lehetőségük. Ez volt ugyanis az elmarasztaló ítélet indoka, és ezért hagyták helyben a korábban megítélt, fejenként egy millió forintos kártérítést.
Ahogy azt az RSK hírül adta, 2008 májusában a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság első fokú ítéletében a két gyereknek már megállapította a fejenkénti egy-egymillió forint nem vagyoni kártérítést azzal az indoklással, hogy az alperesek megsértették a gyerekek alkotmányos jogait, azaz az esélyegyenlőséghez és az oktatás megválasztásához való jogát. Az ítélet ellen az iskola, a fenntartója és a szakértői bizottság a Debreceni Ítélőtáblánál fellebbezett. Tavaly novemberben a táblabírák jogerős ítéletükben részben elismerték, és részben elutasították a CFCF keresetét. Nem változott a kártérítés összege, elmarasztalták a szakértői bizottságot, viszont felmentették a megyei önkormányzatot és az iskolát. Ugyanakkor megállapították, a megyei önkormányzat mulasztott, amikor nem ellenőrizte a fenntartásában működő szakértői bizottság munkáját. Az Ítélőtábla álláspontja szerint az iskola azért nem felelős, mert a gyermekek képességeit 2000 és 2006 között többször is felülvizsgálták. Mohácsi Erzsébet erről azt mondta, hogy ezek a felülvizsgálatok a valóságban nem történtek meg, a szakértői bizottság a gyerekeket nem vizsgálta meg, csak a korábban saját maga által kiállított szakvéleménnyel foglalkozott. Nem indokolta az Ítélőtábla azt, hogy ha 2008-ban normál képességűnek minősítette a bírósági szakértő az egyik felperest, akkor miért jogszerű, hogy hét évig fogyatékosnak minősült, és hogyan lehetett megfelelő számára a fogyatékos oktatás.
A roma gyerekek nagyarányú fogyatékossá minősítésének kérdését 2005-ben Mohácsi Viktória, az akkor az Európai Parlament (EP) liberális frakciójának képviselője kezdte el jogi útra terelni azzal, hogy független vizsgálatot kért 66 fogyatékossá minősített cigánygyerek esetében. A szakértők többségüket – 47 gyereket – átlagos képességűnek ítélték. Közülük 12-nek a szülei vállalták a pereskedést. A CFCF hat gyerek jogi képviseletét látja el, köztük azokét, akinek az ügyében most döntött az Legfelsőbb Bíróság. Mohácsi Erzsébet hozzátette: be akarják bizonyítani, hogy súlyos hibák vannak a rendszerben, hiszen tömegével nyilvánítják indokolatlanul fogyatékossá a roma gyerekeket. A CFCF vezetője szerint meg kell változtatni ezt a törvénytelen állapotot, és ha kell, Strasbourgig is elmennek. Az alapítvány legújabb akciójában az oktatási tárca mellett három megyei önkormányzatot, és az azok által fenntartott szakértői bizottságokat akarják bíróság elé állítani.
HÁTTÉR: Ötvenszer kisebb eséllyel
Kutatási adatok szerint egy megszülető roma gyerek valószínűleg gyengébb iskolába fog járni, mint a nem roma kortársai, és továbbtanulási esélyei is rosszabbak lesznek: felmérések szerint bár nőttek az elmúlt időszakban a roma közösség iskoláztatási mutatói, tovább mélyült a szakadék a roma és nem roma fiatalok iskolai végzettsége között. Az általános iskola utáni továbbtanulás esetében több mint tizenötször, a középiskola befejezését tekintve több mint ötvenszer kisebb az esélye egy roma fiatalnak[1], mint nem roma társának. Az esélyegyenlőtlenséget a szülők szegénységén, és az óvodai nevelés gyakori elmaradásán (amelyben közrejátszik az is hogy a romák nagy része által lakott leszakadó kistelepüléseken nincs óvoda, ahol pedig van, ott sokan nem tudják megfizetni) túl meghatározza az is, hogy az iskolák többsége – szakanyagok, alkalmazható programok és előképzettség hiányában – nincs felkészülve a roma gyermekek oktatására, illetve jelentős a roma gyerekek elkülönítése. Becslések szerint ma minden ötödik roma gyermek kerül speciális (korábbi nevén kisegítő) iskolába, egy 1998-ban elvégzett Borsod megyei vizsgálat szerint pedig az eltérő tantervű iskolába járó tanulók 96%-a volt roma[2]. (Az OECD 1996-os jelentése szerint Törökországban ezerből kettő, Finnországban négy, Olaszországban kilenc az enyhén értelmi fogyatékos, Magyarországon viszont 35.) A normál tagozatokon 700-nál több olyan osztály van, ahol külön tanulnak a roma gyerekek[3].
A “cigányiskolák” kialakulásában a spontán belső migráción, valamint a főleg romák által lakott kisfalvak és régiók leszakadásán túl jelentős mértékben közrejátszik az is, hogy a nem roma szülők elviszik a gyermekeiket a cigányok által látogatott iskolákból.
Az Oktatáskutató Intézet 2000-es vizsgálata szerint az elkülönített cigány osztályok száma az általános iskolákban 132-ről 700-ra növekedett a kilencvenes években, nagyobbrészt a középrétegek iskolai elvándorlása következtében.
________________________________________
[1] Kertesi Gábor: Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon. Közgazdasági Szemle, 1995, 1. sz. p. 30-65.
[2] Loss Sándor: Szakértői és Rehabilitációs Bizottságok hatásvizsgálata Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. (kézirat) 1998
[3] Havas Gábor –Kemény István – Liskó Ilona: Cigány gyerekek az általános iskolákban, Oktatáskutató Intézet, Educatio Füzetek, Budapest, 2001
